Kétpróba

Elég keveset (szám szerint kettőt) próbáltunk mostánában, mert a "próbaterem" egy cseppet hűvöske. Az első alkalommal például vékony jégpáncél borította a falakat. Egy kis hősugárzóval fűtöttünk be, amennyire lehetett, másodszorra már egészen kellemes levegő volt bent. Leginkább az új számokat próbálgatjuk, illetve legutóbb, mikor MuZ nem tudott eljönni, kipróbáltunk egy énekesjelöltet, akinél szerintem jobbat nem fogunk találni. Csak el kell dönteni, hogy egyáltalán mit akarunk. Az új számok alakulnak, lassacskán, de fejlődnek. Szvsz még mindig kicsit több a kelleténél a borongósabb hangulatú, mollos, nem annyira bulizós dallam, viszont jók :)

Kicsit vendéglő

Voltunk a felújított Kisvendéglőben Ákival és beszéltünk egy jót. Aztán pár órára rá összetoppantunk Julikával és az öcsémmel is, de ezt a témát ő már kibelezte a blogján :)

Jut eszembe, azt nem is említettem, hogy a szegedi koncerten Sanyi 4 különböző gitáron játszott. Nem azért, mert ez egy kurvára menő dolog, inkább mert három hangszeren elszakított egy-egy húrt, az utolsón (Pistién) épp a bemutatás alatt, aztán mire én mutattam be őt, jófej voltam és odaadtam neki az enyémet egy végső szóló erejéig :)

The miserable Death and the stuporous Rebirth of Chickenmother

Nandoo szerint szedjem össze magamat és írjak legalább hetente egyszer valamit ebbe a blogba. Meglátjuk, hogyan sikerül. Írhatnék most arról, hogy szakdolgozatot írok továbbra is, ezért nem sok minden történik velem. Haladgat, holnap pölö valamit fel kéne mutatnom Alv@reznek, de még nem áll épp betonlábakon az alkalmazás. Falábakon, talán.

A zenekarról is írhatnék, mert egy imaginárius közvéleménykutatás szerint a látogatóim 73,92%-át ez érdekli rólam leginkább. A fennmaradó közel 20%-nak teljesen mindegy, miről írok, a maradék 6% szerint pedig SÜN!

Na, volt egy rakás koncert így az utóbbi 1 hónapban és 1 napban.
- Mezőtúron kezdtünk, ami fantasztikus volt. Előtte bemondták a Rádióban is, hogy jön a Ribágzi, ez vicces volt, de amúgy meg tényleg sokan eljöttek. A pajtásbanda pERPLEx (pörplex) is nagy hangulatot csinált, de valahogy a klubnak (Loksi) eleve van egy hangulata, ami ritka így manapság. A Yankee tudott hasonlót, de az is egész más volt. Na. A koncert első részében még nem akartak minket megzabálni, de aztán szépen elkezdték lefejteni a cafatokat, kajolták a zenét vadul :). Koncert után hosszas és kellemes beszélgetésekbe bonyolódtunk a helyszínen lévőkkel, majd Mezőtúr határában Nandooék bódékocsijában szunyáltunk mulattunk felejthetetlent hajnalig. Itt többek között megszületett a fosfasz és a Pisti brekegése! Favorit: Gyere ki a hóra.
- Kecskemétre Pisti egy fizikaversenyre lett hirtelen hivatalos, így nem tudott jönni. Kaotikus buli volt ez, ahova rajtunk kívül az Erózió és a Védett Férfiak volt hivatalos. Leginkább Védett András írta meg jól: "Géza egy kicsit idegesen sürgetett bennünket a pincéből, pedig nála volt a cuccunk nagyobbik része, amit komótosan felpakolt, de a dobokról azt hitte, hogy nálunk van. Nagyobbik baj volt, hogy a szervező Ribogzi zenekar is ezt hitte, ezért Kecskeméti bemutatkozásunk úgy kezdődött, hogy ismeretleneket szólítottunk le, heló, figyelj, nincs véletlenül egy szál cigid, vagy egydobfelszerelésed kölcsönbe? Nem fogod elhinni, hogy két dobszerkót is szereztünk!" Az állapotok ellenére jól mulattunk. 3 számot játszottunk - Pisti helyén Doby Viktorral, - az utolsó, a Köszi szövege új értelmet nyert ("vége van annak már, amit még el sem kezdtünk").
- Kalocsa és Budapest már kevésbé emlékezetes kategória. Azt hiszem ezek olyan koncertek voltak, ahol finoman szólva esett némi csorba a motivációnkon.
- Végül Szegeden nagycsaládias hangulat várt minket. Aki ott volt, az velünk együtt láthatóan jól érezte magát, a régészek megcsinálták a feszivált. :) Favorit: Chickenmother.

Az őszi koncertektől tehát egy kicsit keserű szájízzel váltunk meg. De megint tanultunk dolgokat. Kipróbáltuk a belépős bulikat és rájöttünk, hogy nem lehet, mert senki nem jön el. Teljesen közömbösen tudjuk már kezelni azt, amikor az olyan ismerőseink, akik biztosra ígérték, hogy eljönnek egy adott koncertre, nagy részük aznap küld egy üzenetet, hogy bocs, de mégsem. Nem is neheztelhetünk ezért rájuk, mert vannak fontosabb dolgok és elhisszük azt is, ha valaki lebetegszik. Ezt mindenféle iróniától mentesen írom. Csak furcsa, amikor számítunk az ismeretlen érdeklődőkön kívül kb 20 ismerősre és 1 jön el. Sokmindent elárul az is, hogy Szegeden a vendéglistára írt (=ingyen belépős) közel 40 ember kábé kétharmada nem volt ránk kíváncsi. Na de senki ne gondolja tényleg, hogy haragszunk személyesen bárkire is, minden bizonnyal ilyen a morális helyzet jelenleg az országban, de talán az egész világon is.

Volt amúgymeg próbánk hétvégén és egész jó volt. Csak az új számokat edzettük, leginkább az Itt bennemet. Sanyi egész jól felturbózta, csak meg kéne tanulnom a vokált, na meg persze gitározni is. A Szürkével és a Bárcsak vak lennékkel is játszottunk, meg kiderült, hogy MuZnak is van egy jó kis ötlete.

Pistike 4-est kapott magatartásból a hajviselete miatt. ->
Metááááál :D

A Ribogzi-Rocktár turné - rövid élménybeszámoló

feb21 Dunaföldvár
A turnéindító egy átlagos bemutatkozó buli volt egy hideg éjszakán, sok ülő vendéggel, kellemes helyszínen. Favorit: Befogjuk a szádat.

feb28 Harta
Ennek történéseit leírtam korábban. A hartai keménymag nagy része nem volt jelen, mégis megtömtük a 'patikát. Favorit: Örök szerelem

márc14 Dunaegyháza
A turné legjobban sikerült koncertjén a Rocktár után játszottunk, az emberek végig velünk maradtak és táncoltak, mert láttak fantáziát a saját zenékben. Favorit: Aluljáróban.

márc21 Tabdi
Egyszer fent, egyszer lent, most lent. Katasztrofális láncreakció, amit az alacsony részvétel indított, de a tulajnak még így is bejött. Favorit: Dolgozz.

máj16 Dunaföldvár
Bár nem pont ugyanoda, de visszatértünk 'földvárra, ezzel mintegy keretes fémszerkezetet adva a "turnének". Nak. Lassan beinduló, de jó kis este volt, kellemes társasággal. Favorit: Köszi.

máj23 Solt
Ez a buli igazából már nem lett volna a turné része, de mivel az utolsó pillanatban a Rocktár is csatlakozott, így bátran hozzávehetjük. Áki helyett MuZ basszerozott. Egy jótékonysági nap keretein belül mutatkozhattunk be végre Solton és elmondhatjuk, hogy a koncertünk végére megharmincszoroztuk a közönséget! :P Hogy ez hogyan sikerült, az legyen a megjelentek titka ;). A Rocktár is jól szólt, a NotF-ben sem csalódtam. Favorit: Dolgozz.

(Március 24-én írtam, hogy:) Két koncertünket mondták vissza, mondhatni a globális válságra hivatkozva. A turnéból így egy helyszín maradt hátra, de az is csak májusban lesz. Legalább lesz időnk a lemez kiadásával foglalkozni és VÉGRE próbálhatunk is néhányat, itt az ideje az új ötletek kidolgozásának!

Ápdét: utolsó állomás.
Ápdét 2: utolsó utáni állomás.

Ribogzi @ Sagramor: Mélyvíz, csak úszóknak!

Egy koncert a zenekarok szemszögéből többféle módon is alakulhat felejthetetlenné. A mai bulira szerintem mi is mindig emlékezni fogunk :)

Nem kellett semmi hangosítást vinnünk (az Ankou intézte), így egy kocsival mentünk most, a zenekar + Hanna. A hely maga elég szimpatikus, mondjuk az árak kicsit kevésbé. Elég jó hangulatom volt, főleg kint ültünk az udvaron, meg a lépcsőn is sokat beszélgettünk. Némi késéssel kezdett az Erózió, akikben a myspace-s videóhoz képest pozitívan csalódtam. Jó volt őket megismerni, meg látni, ahogy elindultak az úton.

Nagyjából várható csúszással mi is a színpadra kerültünk. Ankouék persze szóltak előtte, hogy kurtítsunk a számlistán, hogy nekik ne kelljen túl későn kezdeni, ezt meg is tettük. Elkezdtük a koncertet és jöttek a népek. A 4. számnál (Dolgozz) már nagyon szép emberadag gyűlt elénk, amikor egyszer csak szóltak oldalról, hogy le kéne állni, mert folyik be (ÖMLIK) a víz a WC-ből a színpadra. Fél órás kényszerszünet következett, ezen kívül Sanyinak volt még 2 húrszakadása is, amiket mondjuk gyorsan tudott orvosolni, mégis, a kisebb-nagyobb szüneteknek köszönhetően egyre többen hazamentek. A tervezett 17 helyett 11 számot viszont remekül:p előadtuk, a főzenekar technikáját elég jól ki tudtuk használni, fasza volt a hangzás.

Az Ankou számomra nem volt olyan rettenetes, mint öcsémnek. A végén lenyomták a Breedet a Nirvanától, amire nagyot tomboltam, a minden dalt végigrikoltó lánykák meg nem ismerték és ez kicsit komikus volt. Amúgy nem sokat tartózkodtam bent, inkább beszélgettünk a lépcsőnél sokat főleg a zenekarral és öcsémmel, sokmindenről, jót.

Plömmer exchange

Na pár szó a Ribogziról, mert rég volt ilyen is. Áprilisban afféle produktív szünetet tartottunk, de most május van. Áki már régen jelezte, hogy lassan keressünk helyette másik basszusgitárost, mert úgy érzi, a többi teendői mellett már nem nem jut elég ideje a zenekarra és szeretne kiszállni. Így most múlt pénteken zenéltünk egyet MuZ-zal, ami nem volt rossz, főleg ahhoz képest, hogy először játszott velünk. Az egyszerűbb számok gond nélkül mentek, a bonyolultabbak meg gyakorlás után fognak, gondolom:). Debütálása 23-án lesz Solton, ami minden bizonnyal érdekes este lesz:). Szombaton Ákival is próbáltunk, mert azért mégis csak ő plömplömöl velünk még legalább 2 koncerten (16-Dföldvár, 22-Dújváros).

A cédélemez is vánszorog lassan a gyártósor felé. Még 2 dal maszteringje van hátra, meg pár papír aláírása, aztán már tényleg csak 2-3 hét és megrendezzük azt a hartai koncertet, ahol először lehet beszerezni.

Próbateremügyileg is érdekes a helyzet, mert ránkrontottak azzal, hogy megemelnék a bérleti díjat 33,3%-kal, így 20ezer lenne havonta plusz rezsi (=áram). Hát hol élnek ezek? Ennyiért már majdnem szobát lehet kapni egy kisebb városban, konyhával, fürdővel, stb! Úgyhogy költözésen törjük a fejünket, de nem egyszerűen... Régi vágyam teljesülhet.

Post-recording

Majdnem 2 hete már, hogy Sanyi felénekelte az utolsó sorokat és azok editálását is elvégeztem. Sok hangzással nem vagyok 100%-ig elégedett, ez főleg a gitáromra vonatkozik (az énekkel nincs mit tenni :p). Gyébácsi nem vitte még el a cuccost, így pár napig még lehetőségem volt játszogatni, néhány szám néhány sávját újra felnyomtam másfajta beállításokkal, próbálkoztam mindenfélét, de mondhatni nem lett jobb sehogysem. Szerintem ennek oka egyszerűen az, hogy elértem a kis pedálom, a Boss OS-2 határait. Amikor megvettem, tökéletes volt arra, hogy próbáljunk, a kezdeti koncertjeinken zúzzak vele, de azt hiszem, kezdem már kinőni és megérezni azt, hogy overdrive és distortion egyben, de igazából egyik sem. Szóval majd ha egyszer sok pénzem lesz, be kell újítani néhány effektre a minőség érdekében.

Amúgy nagyon felemelő érzés, hogy vége, lezárhatjuk ezt a dolgot, legalább is nekünk már nem kell dolgozni vele, innen nem rajtam múlik. 14 GB, rajta a gépen, biztonsági másolatok, kiírva is, aggódni véletlenül se kelljen. Mastering-ügyileg egy stúdiós srác már megcsinált nagyjából néhány számot, de ha Gyébácsinak lesz ideje és kedve és nem kíván a pokolra minket:p, akkor gondolom rá is számíthatunk. A borító majdnem kész, csak a lényeg hiányzik róla. Aztán lesz még némi hacacáré a levédetéssel, na meg valamilyen módon fizikai formára is kellene majd hozni az albumot, erre is van több tervezet.

Na de biztos túl sokat rinyáltam mostanában a lemezzel kapcsolatban, úgyhogy be is fejezem! :)

Lemezállapot - Mert megérdemled

Mindig jobb

Sanyi lelépett a Rocktárral csapatépítkezni, úgyhogy stúdióügyileg magamra maradtam pár napra. Főleg az Aluljáróbant cseszegettem, a gitáromat újra is vettem, kicsit testesebb hanggal. A versszak részekben lehet, hogy már túl testes lett, úgyhogy elképzelhető, hogy azt majd még egyszer újrajátszom. (Lásd "perfekcionista".) Közben elkapott valami ihletféle is, úgyhogy rányomtam egy extra szólót is a kiabálós refrén hátterébe szánva, kíváncsi leszek, hogy tetszik-e a többieknek. Sanyi asszem valami ilyesmire bíztatott pár hete. Az ének sem 100% még, de máris jobb, ha kicsit visszaveszek a gitárból. Szóval alakul, na. Sanyival meg tényleg rászánunk majd egy teljes napot, vélhetően március 16-át, hogy végérvényesen befejezhessük a felvételeket. És akkor már nem (annyira) rajtunk múlik...

A "turné" indításaként túl vagyunk két jó kis koncerten. Dunaföldváron nagyon nagy fílingű helyen játszottunk és tényleg sok ember volt, csak sokan nem jöttek át a koncertterembe (kivéve ha WC-re mentek), hanem a boxokban ültek. Sok barátunk elkísért minket és az időnkénti családias hangulat ellenére méltó turnéindítás volt, asszem :). És ami még nem volt, a Mindenki egyértet kérték újra a végén.
Múlt héten pedig Hartán játszottunk, igazából az is rendben ment. A Ribogzis kemény magból sokan nem jöttek el, de mégis megtelt a hely. Ment& Másképpék nagyot ütöttek, hát én nem értem, miért problémáznak annyit :). Kaptak tőlünk a múltkori szülinapra egy K. Lajos Decodert, amit mi gyártottunk le és különlegessége, hogy fogja a Kossuthot. (Fotó, kapcsolási rajz.) El ne felejtsem, ők, barátaik, és a Rocktár énekesei felüvöltötték a Fel kéne ébredni csordás részét, ami így már a régiekkel együtt frankón jó lett, összesen 18 embert lehet majd hallani :). Na de aztán a mi koncertünk is jól sikerült szerintem, leszámítva hogy Pisti beszakított egy tamot és hogy gyakorlatilag ugyanazt adtuk le, mint novemberben +Köszi. (Hiába, majd a következőre tervezünk nagyobb újításokat és nem is leszünk egyhamar Hartán újra.) A Rocktár pedig hozta a szerintem eddigi legjobb formáját, nagyot tomboltunk rájuk Angievel, Fecóval, Szöszikével, Pistivel (!), és öcsémmel ofkorz, meg mindenkivel aki épp ott volt.
A koncertek után Csibe vitt haza kocsival és csak kb 7 órán múlt, hogy jól kialudjam magam :)

A felvételekről

Úgy éreztem, ki kell írjam magamból, úgyhogy lássunk neki. Mint az köztudott, július óta húzódik a zenekarom lemezfelvétele. Hogy miért halad ilyen lassan, nem kívánom részletesen elmagyarázni, inkább egyszerűen leírom, mit gondolok.

Az elején még full kezdőként álltunk, álltam a dolgokhoz, mostanra pedig a sok tanulástól, az idegörlő újra-és-újra felvételektől, javítgatásoktól totálisan megfáradtnak érzem magam. Akik ott voltak szombaton a csordavokálos "eksönön", talán láthatták hogy nem mindig őszinte a mosolyom. A rengeteg meló mellett strapál a félelem, hogy úristen, vajon mikor romlik el megint, talán most az én kezem alatt a nagyon drága, nekünk mégis jó szívvel kölcsönadott berendezés, illetve hogy hiába van nálam már több, mint egy hónapja, mégis mindig, mindig közbejön valami, nehogy véletlenül normálisan fel tudjuk már venni a sávokat. A sűrűn megeső technikai tragédiákra gondolni sem merek, mert akkor az amúgy sem alacsony vérnyomásom csillagászati magasságokba törne.

Ehhez még nagyban hozzájön az is, hogy előfordult, hogy a többiekben egy kicsit csalódnom kellett. Amiért négyőnk közül én vagyok leginkább perfekcionista, napokat töltöttem editálással, mások sokszor arra sem voltak képesek, hogy... na mindegy, inkább ne firtassuk, szerintem aki tudja, az tudja. Nem azért kezdtem ebbe bele, hogy ujjal mutogassak, véletlenül sem! Arra próbálok kilyukadni, hogy legközelebb nem leszek hajlandó belevágni. Ha lesz második lemez, és nagyon remélem, hogy lesz egyszer, de legalább 2 év múlva, akkor mielőtt nekivágnánk a felvételeknek, összekalapozunk 2-300 ezer forintot és legalább 10 napra bevonulunk egy stúdióba. (Vagy Gyébácsi pincéjébe, ha még beenged ;))

Az emberek nagy része nem segít. (Végtelen tisztelet a kivételeknek!) Eleve kézzel fogható az általános közöny és távolságtartás, de az ilyen beszólásokat, hogy pl "úgyse lesz kész soha", nehezen engedem már el a fülem mellett. Öcsém mondata tartja bennem a lelket. Valami olyasmit mondott, hogy "a sok munkádnak meglesz az eredménye". Ha erre gondolok, a szürke felhők pár percre elszállnak.

Nem szeretném, ha egy hangyányit is úgy gondolnád, Kedves Olvasó, hogy gyűlölettel csinálom végig ezt a missziót. Tudd, hogy csakis akkor álltam neki a felvételek megmunkálásának, amikor volt hozzá hangulatom. Mert szeretném, hogy aki majd meghallgatja, érezze, hogy benne van a szeretet, a szívünk, a lelkünk, az összes bajunk, és sikerünk, ami a zenekar alakulása óta ért. Ha meghallgatják, azt mondhassák, hogy igen, ez a valami üt! Ha egy helybéli meghallgatja, büszkén mondhassa, hogy igen, ez HARTAI rockzene! Ha más is meghallgatja, adjon neki valamit, ami eddig hiányzott. Ha Te is meghallgatod, utána velünk énekeld a koncerteken a szövegeket, és hogy "Nem adom fel!"

Fapados stúdiózás #8-#9 (és majdnem #10)

A 8. és 9. alkalommal Sanyi gitárját vettük főként, hogy meglegyen az összes hangszer végre és már csak vonyítani kelljen. Gyébácsi itt hagyta a technikát, így azt gondoltuk, a hét végére akár el is készülhetnek a felvételek, az összes. Jól haladtunk, még én is újrajátszottam néhány kifogásolható darabot. Azonban ma reggel, mikor elkezdtük volna az éneket, minden előzetes jel nélkül egyszerűen nem működött a keverő. Úgyhogy most egy pár hét-hónap kényszerszünet jön. :(

Fapados stúdiózás #7 és Return to Black

Délelőtt-kora délután feljátszottam a hátralévő részemet a lemezre. Kicsit kapkodva ugyan, de kész lett, úgyhogy majd rendesen át kell magamat rágnom a jövő héten. Az elején egy jó darabig Sanyi a kanapén próbált aludni, sikerült is neki. Ha benne lesz a horkolása a felvételben, akkor bocsánat :D

Délután kapkodnom kellett, így balfasz is voltam, mert a próbateremben hagytam a pedálomat, a hangolót és a gitárpántot, de szerencsére Suicide Martin adott kölcsön egy Metal Zone féle torzítót, Heart of Máté meg egy fasza kantárt, Beavnél meg behangoltunk a ma esti bajai koncertre a Black Out klubban. Az előttünk lévő zenekarok számomra kellemes felüdülést:) nyújtottak. A Heart of Metal valami iszonyat jól szólt, nem semmik a srácok. Utánuk a Suicide, mint első igazi koncertjén szerintem nem voltak rosszak, de mégis elégedetlennek látszottak. Aztán jöttünk mi, a Ribogzi, szerintem egész jó kis koncert volt, rapszodikus közönséggel és a szokásosnál egy csipetnyit metálosabb hangzással:D. Nagyon jó érzés volt, hogy néhány saját dalunkat velünk énekelték olyanok is, akiket még életemben nem láttam.

Fapados stúdiózás #6

Mivel a héten nagyjából rendberaktuk a próbatermet, Gyébácsi gyakorlatilag nem volt biztos abban, hogy ugyanarra a helyre érkezett-e mint korábban. A mai napra kitűzött tervet sikerült megvalósítani: felvettük a maradék dobokat és basszust. Szerencsére megcsináltam az ezekhez szükséges mankófelvételeket egyszálgitárral és alámondással, ami tényleg kissé viccesre sikerült, de miután Pisti és Áki is kellőképp kiröhögte magát rajtuk, már ment minden, szinte mint az ágyba szarás. Sanyi ma igazoltan nem vett részt a felvételen, de most már kihiányozta magát.

Fapados stúdiózás #5

Kicsit korábban jöttem, mint a többiek. Mivel iszonyat nagy dzsuva volt (ajh), kicsit összerámoltam és leszedtem az asztalról, hogy legyen helye Gyébácsinak. Jöttek aztán Pisti és Áki, macskáztunk a kettővel, akiket öcsém talált a múlt hétvégén. Majdhogynem egyszerre megjött Sanyi és Gyébácsi is, úgyhogy nekiláttunk a basszus felvételének, line in módon. Mert hát Áki kombója bekakált, ez van. Amíg a kapitány lelépett asztali gépet hegeszteni, addig én vettem a plömplömölést. Áki emlékezetem szerint 7 számot játszott fel. Elég hideg volt és mintha néha lefagyott volna az ujja, de remélem ez nem nagyon hallatszódik majd a lemezen. Sanyi kombóját véletlenül elvitte Dunaújba Angie, mert nem volt kedvük tegnap éjszaka kivenni a csomagtartóból, ma meg elfelejtődött, úgyhogy csak énekelni tudott a Sándor. A Későre járral próbálkozott, de akkorra már nem maradtam ott.

A "Dolgozz" bekerülhet a tízparancsolatba?

Vicces szerkezetek az internetes robotok. Például a keresztény robotok. Az egyik ilyen begyűjtötte egy angol keresztény zenei oldalra a jutyúbos Ribogzi videókat. Lol? Nem, ez a christian-musicians.co.uk!

Éérdekes koncert a zutcabálon

Délután tartottunk egy remek kis próbát. Nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen jó hangulatú - és nem utolsó sorban teljes létszámú - zenei teszt-tevékenység. Fél 5-kor elkezdtünk átcuccolni a művházhoz. Meg volt beszélve, hogy 6-tól üres lesz a színpad, így fél 7, vagy 7 tájékán el tudunk kezdeni zúzni. Továbbá hogy a hangosító team minden szükséges technikai eszközzel vár minket, nekünk a saját cuccaink beállításon túl nem kell foglalkozni semmivel.

Ehhez képest háromeld 7-ig karaoke ment. Ami nem lett volna olyan nagy baj, ha a végén nem a Hooligans királylányát énekelték volna 4x egymás után. Amikor viszont végre elkezdhettünk felpakolni, kiderült, hogy a hangosító team nemigen lett tájékoztatva arról, hogy most itt egy zenekart kellene hangosítani. A team főnökével Sanyi sehogy sem tudott szót érteni, mert a srác valahogy sehogy sem akarta megérteni, hogy Sanyi mit szeretne. Amit Heni a Panche-Rockban ezen a színpadon tavaly magától megcsinált, arra ő nem volt hajlandó, mert hogy kisebb színpadon is tolták már más zenekar énekesének seggébe a dobot. Sanyi agya elszállt, defektes lett, lement a színpadról és bosszankodott kicsit. Utána én próbáltam meg a továbbiakban együttműködni velük, amennyire lehet kerülvén a fent említett srácot. Hamar kiderült, hogy nem hoztak mikrofonállványokat, majd később az is, hogy elég hosszabbítót sem, úgyhogy ezekért mi mentünk el külön-külön a próbaterembe. Megfordult a fejünkben, hogy ilyen háttérrel inkább ki kéne hagyni ezt a bulit, de mivel jótékonysági rendezvényről van szó és mégiscsak itthon vagyunk, bevállaltuk. Felcuccoltunk, 10 perc alatt behangoltunk és belőttük, amit be kellett, utána Sanyival unalmunkban - a hangtechnika beállítására várva - a kombójainkon ülve gitározgattunk egy darabig. Szar dolog, amikor mások hibái miatt kell tartanod a hátadat és ez a tüske az est hátralévő részében végig bennünk maradt.

Talán fél 9 magasságában (2 órás csúszással) tudtunk belekezdeni a játékba, de ez a kezdet sem volt egyértelmű. A várakozás alatt elfáradtunk, belénk ment az ideg, voltak kisebb, na meg szép nagy hibák, de szerencsére nem túl sok. Úgy éreztem magam, mint a róka, aki rossz repülőgépre szállt és a lábára ráment egy villamos mint aki nem égett még ennyi ember előtt ekkorát, de utólag videón nézve a koncertet nem is volt olyan vészes, sőt, csak rajtunk az látszódott, mintha a kis létszámú, de frenetikus közönség ellenére nem is lenne kedvünk az egészhez. Nem gyengén volt pofátlan kellemetlen, amikor egy kajaárus szám KÖZBEN feljött a színpadra bemondani a mikrofonba, hogy van még virsli.

A végén Áki sérült keze eléggé fájdogált már, úgyhogy kihagytuk a tervezett megállást és eljátszottunk egy számot abból, amit a ráadásra terveztünk. A tánctér persze utána is visszázott és ribogzizott, Ákinak meg bekiabálták, hogy "Lidokaint neki!". Talán ha még folytatják kicsit, vissza is mentünk volna, de amint gitár nélkül visszamentem a mikrofonhoz, a felrohanó hangosító team, az utánunk következő (egyébként remek) zenekar dobosa már lecsavarta a hangerőt.

Koncert után csak ismerősökkel beszéltem, akiknek elmondásuk szerint bejött a buli. Sokan nem ittak eleget, hogy bejöjjenek táncolni, de nekik is tetszett. Ezen csodálkoztam, de mint már írtam, a videót megnézve tényleg nem volt olyan vészes. Még így sem, hogy a gitárok hangereit nekünk kellett random eltalálni. Akik nem ismernek minket, azok persze nyilván a mi hibánknak tulajdonították a sok tökvakarást a koncert előtt.

Kedvesem kicsit nehezen vette, hogy elpakolás után visszamenjek találkozni a közönséggel, de ezt nem szabad elmulasztani. Kikértem a sört, amit a fellépésért kapott cetliért kaptam, megnéztem a Pinx Not Dead végét, igen jól nyomták, full riszpekt. Csak zavart egy kicsit, hogy több hangszer hallottam, mint amennyit a színpadon láttam. Aztán Pizzásnál hesszeltünk egy darabig néhány jóemberrel, jól esett lenyugodni.

Videó itt, itt és itt. Képek meg emitt.

Fapados stúdiózás #4

Úgy számoltuk, hogy 8 számhoz már megvan a dob, úgyhogy szerettünk volna, ha ma ezekhez Áki feljátssza a basszust. Áki azonban belázasodott, úgyhogy én töltöttem el a délutánt Gyébácsival a próbateremben. Nem haladtunk jól, sőt, valamiért nagyon vontatottan ment, de ha minden igaz, 7 számhoz megvan a gitárom, ez pedig pont a fele, úgyhogy ezt már afféle mérföldkőnek is lehetne mondani. Talán legközelebb jobban haladunk :)
Ezt leszámítva jó kis este volt. Sanyi gulyást főzött, aztán volt tábortűz, összegyűlt sok ember. Igazából öcsémet kivéve nem sokan foglalkoztak azzal, hogy bent milyen precíz munka folyik ;). Vagy épp nem ;).
Képek majd a ribogzi.hu-n lesznek egy nyári fényképes válogatásban.

Fapados stúdiózás #3

Ma haladtunk a dobokkal, már kb csak 4 számot kell Pistinek feljátszani. Estefelé még beültem gitározni, feljátszottam pár próbálkozást, - de mivel egy sörnél valamivel többet ittam - talán 2 számhoz lett belőle használható eredmény. Ezek után még megpróbáltuk felénekelni a Dolgozz-t is, de ezt a dolgot inkább nem méltatom szavakkal xDD. Áki nem volt.

Ütős koncert a Dunaparton

Igazából kár, hogy nem friss az élmény, mikor ezt írom, mert élménydúsabb lenne ez a bejegyzés. Így csak a legfontosabbakat tudom már elmondani: jó buli volt! Sokan voltak, jöttek sokan nemhartáról is, sokaknak tetszett, mi sem voltunk (annyira) rosszak, nálam benne van a TOP3-ban ez a koncert, na meg a hangosítás is igen remek volt, nagy köszönet jár érte! Azt vettem észre, hogy minden föllépésünkön van egy holtpont, ami a mentális állapotunktől függ, hogy milyen hosszan tart. Ekkor Sanyi megkérdi, hogy hogy kezdődik egy szöveg, én meg lehet, hogy nem jót mondok pl. Minél többet gyakorlunk, minél kevésbé vagyunk fáradtak és 1 sörnél minél kevésbé többet ittunk, annál gyorsabban túllendülünk ezen. Ma például a Dolgozz alatt jött ránk, de utána el is múlt. Kihagytuk az emos reménytelenszerelmes számainkat, ami szerintem jó húzás volt, azok inkább elmennek majd a lemezen. Írtunk egy bluest Maxnak, de az idő rövidsége miatt valszeg csak a következő hartai koncerten tudjuk majd eljátszani, szóval mégis csak a Chickenmother szólt neki. ("Az eredetit jobban szerette, de az mondta, ez is jó.") A képek a ribogzi.hu-n.

Fapados stúdiózás #2

Hajnali 11-re érkeztem a próbaterembe, hogy egy kicsit rendet pakoljak. Sanyi is megjött hamar, úgyhogy nagyjából (nagyon nagyjából) stúdiózásra késszé tettük a termet. Aztán Gyébácsi telefonált, hogy kicsit érdekes görbét írt le nála a tegnapi este, ezért késni fog 2 órát, úgyhogy volt időm kicsit hazamenni, rendbe szedni magamat. Mikor visszaértem a próbaterembe, még kellett várnunk egy csomót, mire a technikát összerakták a többiek, így addig Ákival beugrottunk a papájáékhoz egy pohár borra.

A felvételre új stratégiát alkalmaztunk: metronómos mankófelvételt készítettünk és Pisti erre dobolta fel a számokat. Így nem kellett mindenkinek végig ottlenni, azaz Áki hazamehetett pihenni. Gyébácsi kedvéért 4 szám dobjának felvétele után (a múltkori dobokat az új szerkó miatt úgy tűnik, újra fogjuk venni) gyorsan összedobtuk az Aluljáróbant. Énekkel együtt, amit hallgatva nem kicsit váltott ki sírvaröhögést, de összejött és a májszépszünkön hallható, ugye.

Felléptünk Szegeden az új Garaboncziásban

Igen. Béreltünk buszt is, fasza kis mercibusz jött értünk. Sajnos csak 15-en voltunk a 20-as péntek reggeli állapot helyett, még MuZ sem jött, úgyhogy ez kicsit odavágta a költségvetést, de nem fontos. Legalább volt hely a cuccoknak! ;) Nem találtunk oda nehezen, de a kocsma még nemigen volt bejáratva - ki sem volt írva kívül, hogy ez biza az új Garaboncziás. A színpad érdekes volt, főleg, hogy szegény Áki leszorult róla. Ha nem tesszük fel a szintit a Rocktárnak, akkor más a helyzet, de nyilván nem akartak ezzel utána szarakodni. A koncertünkről sok jót nem tudok írni, rosszat meg nem akarok. Nem volt vészes, főleg külsős füllel, aki most hallotta először, azoknak tetszett is. Sanyi sajnos szerintem többet ihatott előtte a kelleténél és néha összekeverte a versszakokat, mi meg próbáltuk követni. A közepén kb fasza volt a hangzás, de akkor meg elszakadt a második húrja is és eztán felhangosította magát - azt mondták. No de amúgy én jól éreztem magam, nagyot tomboltunk, egyszer a szinpadról is lejöttem ugrálni, amíg a kábel engedett. Azért mindent összevetve sikeres szegedi bemutatkozó koncertnek könyvelhetjük el a mai estét. :) Még egy nagy szám, hogy Isti - igaz, nem szívesen - beállt basszerozni a Rocktárba (MuZ helyett ugye), így kihúzta őket a szarból.

Pearl

Ma Németkérre mentünk az új dobszerkóért. Elég jó!

Fapados stúdiózás #1

Szóval mivel a múltkori stúdiózást benéztük és türelmetlenek vagyunk, nekiálltunk házilag összekalapálni némi hanganyagot. Gyé vett egy USB-s felvevő masinát és rengeteget segített, a Panche-Rocktól dobmikrofon-szettet, a New Generationtől pedig pár kábelt kaptunk kölcsön. 10-kor Sanyival rendet pakoltunk, délben elmentünk ebédelni, mire én visszaértem, már nagyjában ment a namostezthogyazúristenbekéne-ötletelés, mert nem volt minden tökéletes. Köbö 3-ra sikerült végre jól belőni, hogy menjen minden, ahogy kell.

Ma csak a dobot kezdtük el felvenni, a következőképp: Sanyi és én az ajtón kívül a kurva melegben egy kontrollhangfallal játszottunk bele a keverőnkbe. Ide jött még be egy metronóm a felvevőprogitól és ez együtt mászott Isti fülébe és a mi kontrollunkba. Isti így tudta, hogy mikor mit kell dobolnia, ütötte mint a zálat, ezt hallgatták a dobmikrofonok és ezeken keresztül Gyé usb-s felvevője.

Felvettük a Fenitricint (intro) kb 6. próbálkozásra, mert Isti az elején kicsit nehezen szokott hozzá a metronómhoz; aztán a Későre jár...-t, ami már másodszorra sikerült, aztán jött a Fel kéne ébredni, ami szintén gyorsan összejött. Ezzel már én úgy voltam, hogy teljesítettük a tervet, de ekkor még nem voltunk olyan fáradtak, úgyhogy úgy döntöttük, még folytatjuk. Jött az Elrabolt bizalom és a Dolgozz, végül meg a Szép az élettel próbálkoztunk még, de mikor kb ötödszörre sem sikerült, hagytuk a fenébe. Szóval 5 szám dobja fel van véve, és ez jó, haladás!

Ezt jól benéztük

Ma reggel úgy keltünk fel, hogy elkezdhetjük végre felvenni a várva-várt lemezt. Mivel a stúdió költözése miatt csak 2-re kellett volna mennünk, így Sanyi nekilátott levest és paprikás krumplit főzni. Ákival leugrottunk a henteshez csontért, disznózsír meg itt csak másfél kilós zacsiban volt, úgyhogy a Pluszban kaptunk félkilósat. A kaja jól sikerült, bezabáltunk, felhúroztuk a gitárokat, aztán kaptuk az SMS-t, hogy a stúdiós srác alaplapja leégett, így menjünk már inkább 4-re. Ez már igen baljós dolog volt. Fél 4-kor azért elindultunk Istivel, de akkor megint kaptunk egy SMS-t, hogy ne is menjünk, mert nem csak az alaplap égett le, hanem valszeg a költözés előtti helyen történt földeletlenség és beázás miatt a keverőpult is és a hiperszuper külső hangkártya is bemondta az unalmast.

Hát, ilyen a formánk, asszem. Úgyhogy este leléptünk a Pótkulcsba inni, másnap pedig tűztünk haza, legalább is öcsém meg én. Most úgy néz ki, majd próbálunk maszekolni egy kicsikét.

Pestre költöztünk egy kicsit

Ma mentünk Pestre Laciékhoz a zenekarral, hogy holnap reggel frissen mehessünk a stúdióba. A stúdiós srác felhívott este, hogy költözésben vannak és holnap ezért máshova kell menni, meg majd egy kicsit később, hogy legyen ideje berendezni az új helyet. Ma délután Isti anyuja szólt, hogy menjünk be hozzá a boltba, mert adna egy szál kolbászt. Erre nekünk adta a fél boltot, alig fértünk be utána a Kangooba :)

Laci jött velem, Sanyit és Istit Isti apuja vitte fel a haraszti hévig. Mire mi felértünk, nem volt sok időm, mehettem Ákiért a Délibe. Itt egy nőféle kétszer szólított le 10 perc különbséggel aprót kérni úgy, hogy másodszor nem emlékezett rám. A lakásban aztán viszonylag hamar kidőltünk a Jay és Néma Bob visszavágra, ami egy német csatornán ment.

a.) 3/4×Ribogzi + Turi = Budapest
b.) ∫Ribogzi(Isti) dIsti

Voltunk nagy Budapestben hangszerboltban, Sanyinak új pedált venni, mert elhagyta/ellopták a régi jó kis Metal Zone-ját. A Suzukival mentünk (Áki, Sanyi, Turi meg én) és csak kicsit volt kurvára meleg. Vettünk még mindenféle egyéb szükséges kiegészítőt, sőt, Áki még egy szájharmonikával is megajándékozta magát. A bajsza egyszer bele is akadt próbálkozás közben. Turi akart venni egy pántot, de amit először akart, az talán nem volt, amit meg utána, az meg nyugi, nem volt drága. Sanyi meg végül egy Marshall Jackhammer pedál mellett döntött, de nekem tetszett az a Boss SD-1-es, lehet, hogy egyszer majd beújítok rá, mert olcsó volt és olyan hangzást produkál, amire néha szükségem lehet, bár ha az OS-2-esemet fullosan overdrive állásba állítom, elérhetek hasonlót. Most hogy így átgondolom, fasza pedálom van így is, na :D

Volt két próba hétvégén, izmosítunk a lemezre. Jól mennek a számok, mindent tudunk, úgyhogy nagy gond nem lehet. Istinek otthagytam a kulcsot a hétre, hogy gyakorolgasson, amikor úgy érzi, mert neki még be kéne rögzíteni pár részt. Amúgy úgy néz ki, hogy mégis marad velünk, elvileg kéthetente haza tud majd jönni! Hurrááá!

A szombati próba végén bejött pár srác kissé tintás állapotban és nagyon örültek nekünk. Pistike (a gitáromon) és Sanyi (dobon) játszott nekik AC/DC-t, meg ilyeneket, én meg a mikrofonba próbálkoztam. Volt egy pörgős TCS szám is, Áki nélküli Ribogzis felállásban. Vicces volt, na. Aztán leléptem.

Előlemez

Gondoltam, hogy igazán jól jönne, ha lenne minden számról a lemezfelvétel előtt egy gyengébb minőségű változat, amit hallgatva mi, a Ribogzi tagjai jobban hozzáilleszthetjük magunkat az adott darabhoz. Ezért az utóbbi próbákat felvettem laptopmikrofonnal (nem röhögni!) és összeraktuk a majdani lemezt.

Néhány helyen sajnos bele kellett vágnom, meg a számok felénél nemigazán érthető az ének és egyéb gondok is vannak (pölö nem hallani a basszust, vagy szimplán valaki elbasz valamit), de szerintem nekünk ez most elég lesz. A felvétel miatt Pestre 29-én utazunk fel, úgyhogy esetleg addig még finomíthatunk ezen az előlemezizén. Amúgy ha valakit érdekel, a stúdiózás előtt szívesen odaadom róla neki meghallgatásra néhány számunkat.

Heart of Metal, Ment& Másképp, Ribogzi - Harta, Sörpatika-szabadtér

Kicsit korán kezdtük a készülődést, de megérte! :) 3-kor már a próbateremben lebzseltünk Sanyival és lassacskán át is vittük a cuccot a Sörpatikába. Átmentem Dobrocktarért Soltra, aki a hangosítást biztosította nekünk. Ment is a pakolás rendesen, majd belőttük a cuccokat MM Marci segítségével, aki a basszgitárt segített beállítani.

A Heart of Metal ezután átvette a színpadot és jól áttekertünk mindent. Kicsit nehezen értették, hogy a tozított csatornák ne legyenek hangosabbak az alapnál, de aztán az ő hangzásukat is sikerült beigazítani. Ügyesek voltak asszem, jól nyomták, bár a közönséget megosztották - valaki szerint kafa volt, valaki szerint nem. Ahogy Dobrocktar is mondta, látszik, hogy otthon sokat gyakorolnak, de még nem tökéletes az összhang a zenekaron belül. Az énekesgitáros hangja nekem bejött egyébként, fejlődőképes. Jókat pogoztunk a koncertjük közben.

A Ment& Másképp hozta a hangulatot, bár kicsit talán nehezen indult be a buli, de a végén és a már ismert megaslágerekre:) nagy táncikálás volt. Mókás, kellemes, élvezetes volt egyszerre. Sajnos sokat kellett közben rohangálnom, de amikor tudtam, ott vidámkodtam a nézőtéren. A végén Pöri tiszteletére még egyszer eljátszották a Pörköltet. Különleges volt. (Pöri, Sanyi kutyusa a múlt éjszaka tragikus hirtelenséggel elhunyt.)

11 körül mi is színpadra álltunk. Sanyi a ma délután végre megkapott gitárjával csapatta és egyébként kibaszott nagy buli volt! Ekkorát még nem tomboltam saját koncerten és azt gondolom, ez a fellépésünk a legjobbak közöttinek mondható, ha nem a legjobbnak. A szünetben Maxék felkönyörögték magukat a színpadra egy Hey Joe erejéig, amit előtte nem tartottam jó ötletnek, de azért mindenképp megérte, hogy ne másszon el a közönség :). Pár perccel később annyi ember gyűlt össze, hogy szinte megtelt az udvar. Hatalmas érzés volt, még ha csak pár percig tartott is :). Nagy zúzás volt még jó sokáig, aztán valamikor 2 körül, az utolsó szám utolsó percében elszakadt egy húrom, úgyhogy már ki sem cseréltem, csak tomboltam tovább, Sanyi így is mutatott be. Nagyon nagy buli volt!

Volt még aztán afterparty is, pölö Pistike zúzott gitáron, meg ilyenek. Max is dönnyögött még a mikrofonba. 4-kor hazavittem Dobrocktart és a hangcuccát, a MM-nek az ottmaradt dolgait a próbaterembe, itt Gebével beszélgettem kicsit, aztán meg még Fecóval is összefutottam, ment dolgozni.

Nem ide tartozik: én a második szereplő mellett állok. Aki tudja, az érti. Ezügyben NEM kérek kommenteket!

Koncert Dunaegyházán

Mindenek előtt: Sanyinak tegnap motoros balesete volt, de akkora, hogy majdnem ott is maradt. A bukónak és a szerencsének köszönhetően egyben van a srác, csak a végtagjai fájnak, meg pár egyéb zúzódást szerzett magának. A baleset oka: egy C-kategóriás lomtalanító brigád egy régi Opellel STOP táblánál nem adott neki elsőbbséget, ezért a legény átrepült a motorháztetőn és még kb 10 méteren. Hát, ez van.

Kár, hogy csak másfél héttel később tudom megírni ezt a posztot, mert nagyon jó kis buli volt ez. Két kocsival mentünk Soltra, ott kb csatlakozott a Rocktár, aztán mentünk tovább, Dunaegyházára. Érdekes kis hely ez a Cuki, a földszinten van egy egész kis kocsma, a föld alatt meg egy hosszúkás koncertterem. A Rocktár hozta a hangosítást és elég sok malőr volt, pl kifingott az egyik erősítő, úgyhogy a kitűzött 9 helyett 10 után tudtunk csak kezdeni. Utólag nézve a dolgot, így még jobban is jártunk, hiszen nem sokkal 11 előtt jöttek le sokan a népségek tombolászni. Szóval a koncertünk elején azok hallgattak csak minket, akik velünk/tőlünk jöttek, aztán a második felétől meg szép kis zúzás volt. Jó volt látni, hogy tetszett nekik, pedig nem is ismerhetik a zenénket. Vagyis nem hinném, nyilván nem. Még vissza is akartak hívni, de ennek az idő szorítása miatt nem tettünk eleget. Na most akkor rakok még én valami képet ide, azt heló.

"Unplugged" / újszámkitalálós próba

Ma ülve próbáltunk. Áki sajnos nem tudott jönni, pedig jó lett volna, hiszen lett 3 új zenénk és Sanyi végre ráénekelte a szöveget az Életre valóra (- a Kell, hogy várj ment rá eddig). A héten én is írtam egyedül egy számot (Az aluljárón átfúj a szél munkacíműt), amit így elég jól el tudtunk már játszani, szóval ha ügyesek vagyunk, Sanyi szerint még ezt is feltuszkolhatjuk majd a lemezre.

A Chickenmother minden bizonnyal viszont lemarad majd róla. Az még nem is lenne gond, hogy az Anyám tyúkja hungrish nyelven a dalszöveg, mert Petőfi Sándor műveit már szabadon fel lehet használni, viszont a zene az egy nagyon klasszikus rockzeneszám (igencsak) átdolgozott változata és ebből nem szeretnénk jogi problémákat. Persze lehet, hogy ennek kicsit jobban utána lehetne járni, hátha mégis van rá esély...

Jó kis próba

Zenéltünk megint magunknak, DE most megtisztelt minket Julika és Agi a figyelmével. Rég volt ilyen jó hangulatú próbánk, Julika is többször tört ki nevetésben (az összképen, ahogy Áki baszkurálja az elszaródó kábelét, Sanyi bevágja a szemöldökhúzós szólót, mi meg összenevetünk Istivel).

Ribogzi és Tepsi a Blackben

Megint volt koncert, mert Bajára invitált minket a Black Out Club. Pompás buli volt, szép közönséggel, jó arcokkal, nagy arcokkal és jó nagy arcokkal :)

Elvileg készült videófelvétel és fényképek is, de egyelőre ezekből nem tudok még mutatni semmit. A saját számok arattak igazán sikert, bár - talán a kb 4 négyzetméteres tánctér miatt - mégsem sikerült táncra perdíteni a közönséget, csak ülve tapsoltak, örültek, kiabáltak és ribogziztak, na meg utánunk tepsiztek. Beav (aki Sanyi őshaverja) beszállt két feldolgozás erejéig, ez érdekes volt. Itt volt a média néhány képviselője is, kíváncsi leszek, mi lesz ebből. Tepsiék is ügyesek voltak, jobbak élőben, mint az mp3aikat hallgatva.

A végén Beav és Sanyi kérésére volt még egy kis "dzsemmelés" a helyiek és a mi részünkról, ami igazából nem is az volt, csak inkább amolyan szarrá gerjedt félig részeges örömzene, amin megpróbálkoztunk pár feldolgozással, de mindenki mást játszott. Ákival hamar magukra is hagytuk a többieket. Később az embernek, aki énekelt, szóltam, hogy legalább a mikrofonját ne fogja be, mert már nagyon szétszakad a fejem a gerjedéstől, erre ő azt válaszolta, hogy azért fogja így, mert így nem megy bele annyira a hangfalakból a hang. Nobel-díjat neki!

Nőnapi koncert

Nagyon kellemeset csalódtam a mai estében! A Royal már régóta szerette volna, hogy játsszunk náluk a Ribogzival, de eddig nem igazán jött össze, mindenféle apróság miatt (leégett próbaterem, stb). Csöppet tartottunk attól, hogy a terem kis mérete miatt majd begerjed minden és a dob majd szétveri az egészet.

Lecuccoltunk, Julika rögtön rajzolt is egy barit a kezemre, Lia pedig mindkét karomat telebélyegzőzte :D. Kicsit beszélgettem Tündikével a 'Patikában, de nem voltam túl sokáig, Panda is csatlakozott. Sanyi adaptere véletlenül eltört, így kölcsön kellett kérnünk egyet. Valami batár izét hoztak (amit ezúton is köszönünk egyébként!), amihez ha hozzáértem, Sanyi gitárja elhallgatott. Amúgy is kurva szűken voltunk, középre is én álltam, hogy a cintányérok ne a Sanyi mikrofonjába csörögjenek. Marha vicces lehetett az intro alatt, ahogy elkezdtük "rugdosni" :P

A koncertünk asszem nagyon jól sikerült. Gyanítom, hogy most is sokszor nem lehetett teljesen érteni a szöveget, de ez betudható az akusztikának. Az Örök szerelem szólt a lányoknak a nőnap miatt. A rövid technikai szünet után egyre inkább megtelt a terem és hatalmas táncikálás volt! A Chickenmother alatt megint volt bemutatás, mindenkit megtapsoltak. Ekkor Isti nyomott olyan dobszólót, hogy akkor asszem mindenki üvöltve kapaszkodni kezdett valami hozzá közel lévő, szilárdnak látszó tárgyba. Visszahívtak, játszottunk még, de azután sem engedtek és a Dolgozz-t kérték még egyszer és zúztak rá olyat, hogy csak néztünk. Headbang ezerrel és üvöltötték, hogy jeejeejeijjee... Igazán tartalmas volt!

Érdekes, hogy pölö sokan nem jöttek el azok közül, akik a Sörpatikás bulin ott voltak, de helyettük rengeteg új ember jött, akik nem fogták vissza magukat :D. A koncert után Sanyi, Isti és MuZ dzsemmeltek egyet, amolyan mini-Rocktár-Ribogzisat, 3 feldolgozás dalt, jót táncikáltam azon Liával, Pandával és a tömeggel :)

Aztán kipakoltunk, közben Hannával játszottunk szeretetrohamosat x), majd majdnem 4-ig elmulattunk a Royalban, jó hangulatban. Ott volt még Agi, öcsém, Fecske, Sanyi, Panda és én. Fasza kis este volt ez a mai mindennel együtt, igazán jól éreztem magam!

A Ribogzi ma este

Mi csak kapaszkodunk

Isti megint ledobolta a fejünket =D
Azon agyalok, hogy valahogy összekötöm, vagy rááakasztom a pengetőmet a ládobra :D

Jövő szombaton (nőnapkor) úgy néz ki, hogy a Royalban játszunk. Biztos érdekes buli lesz :)

Maszek próba

Ma is tartottunk egy próbát, csak Áki nélkül. A fasz Sanyi otthagyta Solton a mikrofonállványokat, a kábeleit meg Gyébácsinál, aki kiment Svájcba, úgyhogy elég összemaszekolt kis próba volt. Odaadtam az egyik kábelem és beépített torzítón jászottam. Ő hazament a régi mikrofonállványért, amit már a leégett próbateremben sem használtunk. Isti meg kezd egyre jobban beilleszkeni. Már simán mondja a magáét. Persze ma is mondta, hogy ilyen szarul még nem dobolt, de hát ezt már megszoktuk... :D

Feltámadás a hamuból...

Sanyival háromeld 1-kor kellett menni vásárolni, úgyhogy ki kellett küldenem öcsémet Adriért a buszmegbe. Vettünk fincsa husikat, meg söört, hogy legyen. Elvittük a próbaterembe és Sanyi neki is látott megbográcsolni, amíg én muzsikákat válogattam estére a randomwinampnak. Isti is hozott pár klasszikus kihagyhatatlan muzsikát, majd később még a kezembe nyomtak két bizonyos cédét is, hogy legyen nácizene is, de nemigen olvasta a lejátszóm. Ezek szerint liberális érzelmű cd-olvasó. Van ilyen. Adri is betoppant és ő is segített a szortírozásban.

4-kor kimentünk a buszmegbe, hogy bevárjuk a vendégzenekart. Mikor beállt a busz, hirtelen nagy tömeg lepte el a megállót. Örvendtünk, megtalálták a plakátot, megint örvendtünk, aztán mentünk a próbaterembe, majd én hazaugrottam pár dologért. Mire visszaértem, a vendégek épp indultak falunézőbe. Beléptem a próbaterembe, amikor Áki és Sanyi rögtön javasolta, hogy na MOST raboljunk rá a kajára :)

Hétfele el is kezdtük a pakolást befele a Sörpatikába, a Ment& Másképp be is állt, majd ellazulgattunk fél 10-ig, amíg elkezdtek szállingózni az emberek. Ők a húrok közé is csaptak és azt kell mondjam, nem csalódtam bennük. Megmozgatták az embereket rendesen és pöpec volt a hangulat. Marci jókat szövegel a számok között, azt meg nem is tudtam, hogy Pimas ilyen jól dobol. A Q-ra és a Pörköltre hatalmasat zúztunk, a Messzire szálljra lassúztunk a Kicsimmel, de az általam nem ismert dalocskák nagy része is igen-igen tetszett, leginkább talán a Vallomás egy lányhoz maradt meg, meg a Buszpályaudvar. Ez utóbbi, azaz az utolsó szám előtt felhívták Sanyit a "színpadra", hogy átadjanak egy kis ajándékot nekünk, a Ribogzinak, lásd itt jobbra. "Hamuból nő a legszebb virág." Hüpp-hüpp :'-)

Miután lejöttek, szinte rögtön kezdtünk mi. Olyan sebességgel játszottunk, mintha be akarnánk pótolni a kimaradt időt. Egyszerűen nem bírtunk magunkkal :D. Áki úgy plömplömölt, hogy csak kapaszkodtunk :D. Az elején kicsit küszködtem a beállításokkal, de nem volt nagy a baj, csak a tökéletesre próbáltam törekedni. Már az intrónál látni lehetett, hogy jónéhány embernek leesett az álla Isti dobolásától. Az elején ugyan még csak némi dülöngélés ment a közönségben, de amikor bemondtam, hogy a következő számnál vigyázzatok a berendezésre, megindult a pogo. Aztán valaki bekiabálta, hogy "A dobos! A dobooos!" és mindenki megtapsolta Istit. Tartottunk egy kis szünetet is, Sanyi összehívta négyőnket, hogy NYUGI, aztán folytattuk, ahol abbahagytuk. Tovább is jól ment, bár a lassú számoknál mintha kicsit kiürült volna a nézőtér (?). Kiskeszeg odajött két szám között, hogy játsszuk már el a haverjának mégegyszer A Pénz a lényeget, mert csak most jöttek és már mennek is. Ennek nem nagyon örültem, de eljátszottuk, így mondhatni emiatt kihagyva egy feldolgozást. Kiskeszeg közben még a kért dal elején lelépett. Pf. Mindegy. A koncert vége is jól ütött, visszahívtak, örültünk, tomboltunk és a legvégén, a Chickenmother utolsó utáni finisében Sanyi bemutatott minket, énmeg őt. Ez azért volt érdekes, mert ilyet még soha nem csináltunk. x) Szal ezzel együtt is, szerintem nem volt még ilyen improvizatív és lendületes fellépésünk. Hurrá! :D

Utána sem állt meg az élet. A szünet alatt és a vége után ugyan elmentek páran, de a kemény mag ott maradt és még mulatoztunk egy darabig. Sokan megdícsértek, minket is, a Ment&-t is, és Istit külön rengetegen. Istin láttam, hogy nagyon menne már, ez érthető is, úgyhogy elkezdtem vele pakolni. Sanyi ennek nem örült, mert ő még játszott volna egyet vele, de szerintem jobb volt ez így. Tomboltunk kicsit a randomwinampra, ettünk egy kurva finom pizzát, Fecó is lejött valamikor és örültünk neki, aztán visszacuccoltunk a próbaterembe. Hazavittem hozzánk Adrit és Lacit, aztán visszanéztem a többiekhez. Nem fakult a hangulat és mindenki talált helyet magának. Asszem Gebe pölö belecsavart egy palackot egy kis szőnyegbe és az volt a párna. Nem is tudom, miért aggódtam a hely miatt. A Siesta jól befűtőtt a tegnap vett gázpalackkal, nyár óta nem volt ilyen meleg a teremben.

Én aludtam 2 órát a Picinkémnél, aztán visszanéztem hozzájuk. Már ébren voltak és már megint ment a röhögés, a koleszos sztorik. Sanyi a motorral, majd a riasztóval keltette őket, lol. A fehérváriak eztán szépen lassan elindultak a buszmegbe, haza, mi meg még ottmaradtunk kicsit öcsémmel és Sanyival és kitárgyaltuk az estét. A falra akasztott, világító karácsonyfaizzókból próbáltuk kitalálni, hogy mire hasonlít az alakja. Lehet, hogy egy banán? Talán galamb? Vagy egy fasz?

Csak gyorsan

Ma este még összeütöttünk egy kis próbát, hogy a kritikusabb pontokat még átgyakoroljuk. Jól tettük! x) Amúgy most már működik a riasztó is, de ha ez nem elég, akkor ott van még a két tacskófajzat, akiket Sanyi szervált be Kiskeszegtől: TIMMY és Pöri. Tök nyomik. Még kajálni sem tudnak rendesen, TIMMYnek pölö folyton beragad a foga közé a hús és negyedórákat azzal szórakozik, hogy kiszedje. Amúgy úgy kell mondani, hogy TIMMY és nem pedig Timmy, arra nem hallgat.

Főpróbák?

Pénteken és szombaton este próbáltunk most, mindkét nap egész sokáig. Azt hiszem, jól alakulnak a dolgok. Egy új fedolgozást is megtanultunk nagyjából, majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Még lesz egy gyors próba jövő pénteken, több a visszatérő koncertig nem :-X

Nemriasztó

Beszereltük apámmal ma a riasztót a próbaterembe. Nagyszerűen világít, meg pittyeg, ha megnyomom a gombot, de a sziréna nem szólal meg sehogy. Remek, lehet kicserélni. Amúgy utána volt próba is, Áki nélkül. Kicsit uncsi volt, de legalább eldaráltuk szinte az összes számot, amit tudunk. Kivételesen most nem voltunk jobbak, mint amikor Áki is itt van, sőt :). Egy időre bejött Csilla és Noémi is, Noémi kicsit méltatta BoDJ versét/dalszövegét (Csak mi...), de eljátszani ugye még nem tudtuk neki.

Riboktár

Sanyi hívott, hogy a Rocktár felkér engem ritmusgitárosnak, ha elvállalom. Ez tök jó, meg még tetszene is a dolog, de nagyon sajnálom, hogy nincs időm rá. Örülök, ha a Ribogzival tudok foglalkozni, nem lenne könnyű mostanság betanulni 20-30 feldolgozást. Jót tenne, az biztos, de ez van. Talán majd ha kijártam a fősulit.

Amúgy lehetséges, hogy nemsokára stúdiózunk végre a Ribogzival. Ránkférne már, hogy a kedves közönség ismerje a számainkat. Találtam egy jó helyet, de valszeg csak nyár elején mehetnénk és szállást kell szereznünk kb 2 éjszakára, amire lehetséges a volt koleszom.

A Ment& Másképp is jelezte, hogy jön, úgyhogy elkészült a plakát is a visszatérős bulira. Ha ide kattintasz, meg tudod nézni. Amúgy vettünk szereztünk riasztót a próbaterembe. Nem árt az elővigyázatosság. Most már csak négyőnké a hely, Kiskeszeg is kiszállt a buliból. Megbeszéltük, hogy egyszer úgy igazán rendbe kéne rakni az egészet, mert kurvára le van amortizálva. Van egy nagy zemétkupac, aminek nagy része lassan biohazard lesz. Talán most szombaton, próba után felvesszük a saválló mellényt és kipucoljuk a helyet.

Kíváncsi leszek, hány új számot tanulunk meg a koncertig. Sanyi jelezte, hogy jó lenne, ha csak mi ketten gitározgatnánk egyet és abból biztos kisülne valami jó. Mert már van pár szöveg, amihez nincs, vagy nem tökéletes a zene és még lenne időnk kilencedikéig megtanulni.

Szia Isti!

Istit bevettük hivatalosan is a zenekarba. Mondtam neki, hogy készüljön fel, hogy a fényképe fent lesz az interneten és az őrült fanatista csajokra, akik majd rámásznak koncertek előtt/közben/után. :p

Amúgy nagyon kúlosak mostanában a próbák. Ma például Az elrabolt bizalmat játszottuk el olyan faszán, mint még soha. Fel kellett volna venni. Ideje lenne a visszatérésnek is, talán kilencedikén lesz valami. Még a Ment& Másképp válaszára várunk, hogy jönnének-e velünk, ha nem, akkor önálló este lesz. Áki szerint szorgalmazni kéne a lemezfelvételt is, hogy beküldhessük idén a fesztiváloknak, hátha idén felléphetnénk valamelyiken.

Amúgy meg ma 4 éves a KóterGame!
Már nem számolom a letöltőket, de 20 ezer körül lehetnek.

A vérünk' szívná

Korábban említettem, hogy Ancsa (aki régen szeretett volna az énekesünk lenni, de nem járt el a próbákra és úgy döntöttünk, hogy akkor inkább Sanyi marad) új kombót akar a leégett régiért cserébe, amit egyébként nekünk adott. (Én: "Majd veszek egy jobbat, aztán visszaadom ám!" / Ő: "Hagyd csak, maradhat!") Szal kártérítést akar és először 50 ezret kért és nyafogott, hogy mi nem akarunk fizetni és át akarjuk verni. Elmagyaráztam neki, hogy ne röhögtessen, 36-ért kapni boltban újonnan, jobbat (pl Harley Benton 80R). Nagyjából egyet értett, azt mondta, hogy majd megkeres még később ezügyben.

Azóta Sanyi volt egyszer a Rocktáréknál. Kiderült, hogy náluk már volt régebben ez a csajszi, hogy majd ott énekel és/vagy gitározik. Szereztek is neki egy még működő Wildcat típusú gitárkombót, ami 35-be került és ebből Ancsa 30-at állt. Már akkor sem volt tökéletes a cucc. Aztán szétváltak útjaik és a kombó a csajnál maradt, valszeg elő sem vette addig, amíg el nem kértük tőle. Aztán én játszottam rajta. A magasat teljesen le kellett csavarni, hogy normális hangerőn normálisan szóljon. Azért próbákon jó volt, de a fellépésekre rendszeresen kölcsön kellett kérnem valakitől egy másikat. Tehát a lényeg, hogy nagy jóindulattal 25-öt érő áruért elkért volna 50-et és neki van képe fejünkhöz vágni, hogy át akarjuk verni... Há' noormális?

Tegnap nagyot zúztunk. A Börtön ablakában-t és a Szeresd a testemet kivéve elnyomtuk az összes számunkat, amit tudunk. Még a Something in the way-t is a Nirvanától, amit már jópárszor letettünk. Mókás kis próba volt, jól haladunk, asszem. A Füstös dalban még gyakorolnom kell a végén az éneket, mert a mikrofonnál valahogy sehogy sem találom el a hangot. "Nem adom feeeeeeeel..."

Ma meg kicsit zúztunk. Aztán Sanyival megnéztük a leendő vérebeinket. Félelmetes tacskóállatok! Úgyhogy reszkessen mindenki, aki majd a próbatermünk közelébe merészkedik, mert a két vad ízekre szaggatja majd!

Robogzi

Volt két egész jó kurvajó próbánk a hétvégén. Az új szám is nagyon üt. Mi jövünk újra bele a ritmusba, Isti meg tanul jól. Általában nem kell neki kétszer elmondani dolgokat, megjegyzi a következő próbákra is. Mondtam neki, hogy fent van a neve a honlapon, erre aszondja feltöri :D. Szokásomhoz híven megint kicsit korábban érkeztem, de nem tudtam bemenni a rossz zár miatt. Na ez aztán a biztonság! Még mi sem tudunk bemenni :). Sanyival megígértettem, hogy a jövő héten megcsinálja.

Öcsémnek mondtam, hogy jöjjön el egyszer, valahogy fel kéne venni a próbán pár számot, meg csinálni néhány fényképet, hogy látszódjon-hallatszódjon hogyan nézünk ki kb most, a segélykoncert után. Hogy nagyjából, kábé mi a felállás és hogy nem vagyunk olyan szarok, mint a segélykoncerten :)

Kombólol

Nagyon jókat próbáltunk ma. Ancsa (aki anno szeretett volna az énekesünk lenni, de nem lett, mert nemigen jött el a próbákra) meghallotta, hogy leégett a próbaterem és most rögtön ki akarja velünk fizettetni a kombóját. Erről nem írnék többet, mert majd elrendeződik valahogy, megbeszéljük vele.

Ma volt megint próba, most Áki késett háromeld órát. Addig tanulgattam kicsit az egyik új számot (Füst a házak felett), ami a tragédiáról szól és hogy nem adjuk fel. A Robogót is megpróbáltuk egyszer, de egyelőre összeegyezhetetlen az eredetivel. Sanyinak nem is kéne nagyon benne gitározni. Na, majd ha komolyan próbáljuk, akkor elmondom neki, hogy hogy gondoltam. Isti persze ütötte, mint az állat.

Valaki zúzott

Reggel 9-re beszéltük a mai próbát. Sanyi elaludt, nem is értük el. Mikor beléptünk a próbaterembe, alig hittünk a szemünknek. Az egyik konnektor ki volt rántva a helyéről, a kébelek középen szanaszét, valaki játszott a torzítómmal, Áki kombóján csücsült egy sörrel félig teli pohár és égve maradt egy hangulatlámpa és az egyik karácsonyi izzósor. Kicsit kiakadtunk, de aztán kijátszottuk magunkból a dühöt, igaz, csak 3 szám erejéig, mert ének nélkül nehéz és Istinek is ahhoz kellene igazodnia. Na, majd jövő hétvégén!

Haladunk

Volt ma egy egész szép próbánk. Keszeg is végigülte. Egész jól ment szinte az összes számunk és Isti is ügyesen dobolt. Haladunk! Lassan talán elkezdhetjük gyakorolni a két (három?) új számunkat.
» Füst a házak felett by Skecc
» Csak mi... by Nagylábú veréb

Megbeszélés Fecóval

Ákival beültünk 4-kor a próbaterembe, majd jött Fecó is, hogy megbeszéljük, hogy mi legyen vele. Elmondtuk, hogy nagyon szeretnénk, ha maradna, mert imádjuk őt, de erősen tennie kell érte: dobtanár és dobvétel és szorgalom. Addig pedig Isti dobol nekünk. Megértette, egyetértett, rendben volt minden. Kíváncsi leszek, hogy alakul. Tavaszra tervezzük az első fellépést, Hartán, ezen kívül már tudtommal három különböző helyre is hívtak.

Este voltunk a Yankeeben. Elég lapos este volt, de legalább tesómmal beszélgettem egy jót. Julika pöppet gyorsan lelépett, remélem nincs semmi baja. Hanna sem volt kint. :/ És én (mi) sem túl sokáig.

Próba megint

REbogzi - az első próba

5-kor összegyűltünk hárman - Áki, Sanyi és én -, hogy megbeszéljük a megbeszélnivalókat. Anyagiak és Fecó. Az előbbit egész gyorsan lerendeztük, már mindhárman azon voltunk, hogy csak minél előbb zenélhessünk. Gyakorlatilag Áki tartozik nekem némi zsozsóval, a többi már rendben van. Az utóbbi téma, az esetleges doboscsere hivatalos közleményünkig kizárólag a zenekarra tartozik. Azért meglepő, hogy a faluban ezt egyesek kész tényként kezelik, ez neki igen rosszul eshet.

A segélykoncertből befolyó összeg egyébként az új cuccaink kb 17%-ára lett elég. Nem tudjuk elégszer megköszönni a nagy érdeklődést, ez nem kis segítség volt!

Sanyi javasolta, hogy hangoljuk magunkat fél hanggal lejjebb. Megtettük, elég sokat szenvedtem a gitárommal. Csak utólag tudtam meg, hogy nem igazán szerencsés Floyd Rose tremolós gitárt máshogy hangolni. Mindegy, már ezt is tudjuk.

6-kor jött Isti és beült a dobok mögé. Igazából arra ment ki a mai próba, hogy végigjátsszuk a repertoár nagy részét, hogy Isti lássa, hogy kábé miről lesz itt szó. Néha meglepődtünk, hogy milyeneket improvizált a srác, de mondjuk én ezt is vártam tőle :). Fecót nem értük el telefonon, pedig szerettük volna elmondani neki, hogy mivan. Róla úgy döntöttünk, hogy ha vesz magának dobszerkót és eljár tanárhoz és szorgalmas, akkor lehetséges, hogy visszavesszük. Egyébként nagyon szeretjük őt és szeretnénk, ha a közelünkben maradna, de nem látunk benne elég elhivatottságot és szorgalmat, hogy jó dobosunk akarna lenni. Sanyival meg újabban elég rossz a viszonya, ez csak a hab a tortán.
^ Ezt a bejegyzést majd akkor publikálom, ha elmondtuk neki, mi a helyzet.

Hangszerbörze

Egy csomó hangszerbolttal beszéltem már telefonon, mert el kellett dönteni, hogy honnan szerezzük be az új Ribogzi cuccokat. Egy pesti cég árulta a kombókat a legkezdvezőbb feltételekkel. Háromszor hívtam fel őket, az utolsó két alkalommal megkérdeztem, hogy bent lesznek-e ma, mert ez végülis munkaszüneti nap. Mindkétszer azt mondták, hogy igen, ők bizony nyitva lesznek 22-én hétfőn, akármilyen nap is az. Hát felutaztunk Pestre ma reggel. Kicsit előbb értünk oda, hát vártuk a nyitást. Hiába. Bent töksötét, senki nem jött, senki nem vett fel semmilyen telefont. Hurrá.

Áki javasolta, hogy menjünk hát át akkor egy másik boltba, ami biztos, hogy nyitva van, mert kiírták a honlapjukra. Ez egy kicsit drágább bolt, de ha már egyszer feljöttünk Pestre... Ki is próbáltunk jópár kombót és én egypár gitárt is és rendesen bevásároltunk, majdnem el is fogyott a segélykoncertről begyűlt és a biztosító által fizetett összeg, pedig még nagyon nincs meg minden.

Még nem is írtam, hogy próbahely is van. Elég nagy és bérleti díja is van, de többen fogjuk fizetni. Ha minden igaz, akkor még egy zenekar, plusz egy ismerősöm, aki klubhelyiségként szeretné használni. Ez utóbbi dolog nekem nem igazán tetszik, de az anyagilag szorult helyzet miatt ideiglenesen rendben van. Már kezdik berendezni, meg szerelik, meg biztonságosítják, ahogy kell.

Ribogzi segélykoncert

Az egész napom egy komplett rohangálás volt, ezt nem is részletezném különösebben.

A Panche Rock hallomásom szerint hozta a jó formát, a Bandage meg várakozáson felüli csapat volt, profik. Sehol nem hallottam róluk és olyan buli nyomtak, hogy ihaj. A Rocktár műsora sokaknak nem tetszett, sokaknak meg igen. Nagyon kitartóak voltak, sokáig zenéltek. Utána még mi is színpadra léptünk, mert hát nem gondoltuk volna, hogy ennyien eljönnek és valahogy meg kellett hálálni. Adtunk egy 6 számos minikoncertet, ami nekem nem igazán jött be, de legalább zenéltünk. Összességében ez jó volt, na. Remélem majd nemsokára saját hangszereken folytathatjuk. Az est ledöbbentő részeiről meg nem írok, heh.

Ribogzi-segélykoncert? Komolyan?

Állítólag pár vállalkozó szellemű barátunk segélykoncertet szervez nekünk, hogy "gyorsabban talpra tudjunk állni". Nagylelkű gesztus ez, kíváncsi leszek rá, hogy mi sül ki belőle. A Pache Rock és a Rocktár már jelezte, hogy jönne. És egy dal erejéig talán mi is felmegyünk a színpadra, ha elvállaljuk valamelyik zenekar hangszerein. Nagyon örülünk ennek és tovább erősít minket abban, hogy ne hagyjuk a picsába az egészet.

Deconstructriboo

Lebontottuk a leégett próbatermet. Aránylag gyorsan, 5 óra alatt ledaráltuk az egészet, mindenféle baleset nélkül. Kicsim is nagyon ügyesen szedte össze a zösszes üvegszilánkot, meg szarrá égett tojástartót. Elég rondán néz ki minden, nem hinném, hogy bármi is igazán használható lehet, de Sanyi szerint ő meg tudja javítani a gitáromat. Néztem árakat vaterán, meg zeneboltokban, ha minden jól megy, talán tavaszra lehet valami megint. Igazából még el se döntöttük, hogy folytatjuk-e, de mióta megtörtént a baleset, túl sokan mondták, hogy nem hagyhatjuk abba. :)

"OLYAN NINCS, HOGY NINCS RIBOGZI!"
[KEPSZLOKK W.ZOLI]

Koncert Baján újra

Megint lehívtak minket a 'Strongba, valszeg mert az utóbbi buli elég jól sikerült. Ma sajnos nemigazán jött el a múltkori közönség, magyarul az ábrán látható volt kb a tömeg fele. Amúgy a buli első fele nagyon jól sikerült, a második felén meg már eléggé szétcsúsztunk és nem is játszottunk akkora kedvvel, mint a múltkor. Ettől függetlenül jól éreztem magam és 2x is visszahívtak minket.

Hoztunk fotelt Dinnyétől a próbaterembe

Ribogzi - Baja, Armstrong

Lezúztunk Bajára 2 kocsival. Kicsit késtünk, na meg akadt egy kis bökkenő, ugyanis a gitárom kurva vicces kedvében volt: nem hagyta magát egykönnyen behangolni. Szenvedtem vele egy jó tíz percet, aztán Sanyi huszat, mire sikerült. Biztos mert bénák vagyunk.

A koncert jóóó volt! Rengeteg eddig-csak-fényképről-látott-félig-ismerős jött el és tombolt, meg persze ismerősök is voltak. Az elején nem (mert szarok voltunk, mint mindig), de a Fel kéne ébrednire (asszem a negyedik szám volt?) már jöttek be és volt zúzda. Egy csákó bíztatott, hogy visítsak gyakrabban a mikrofonba. Közben olyan pogo ment, hogy többször kellett elkapnom a mikrofont, meg ilyenek, hogy ne rúgják az arcomba. Sanyinak egyszer el is dőlt éneklés közben és akkor csak én énekeltem, az egy légtérben tartózkodó fülek sajnálatára. Kurvameleg volt. A végén kis szünet után visszahívtak, aztán bepakoltunk a Kangooba és hazavezettem.

Közérdekű közlemény: Ne igyatok alkoholmentes sört! SZAR. Inkább valami üdítő-löttyöt, ha mindenképp vezetni kell utána.

Totális Majális

Reggel foci. Betámadtuk a Kocsmát, vagyis inkább az az előtti parkolót és kábeltévé-dobozt, vagy mifenét és elkészítettük csodás mezeinket. Áki, Dinnye, Fecó, Frei Laci, Sanyi, Turi és én alkottuk a Ribogzi and Freinds nevű amatőr hobbi-"foci"-"csapat"-ot. Már érkezésünkkor kiderült, hogy a béka segge alá leszünk döngölve, mert mi vagyunk az egyetlen olyan "csapat", aminek tagjai nem fociznak sehol. A többiek között ügyes ifisek és hartaessesek játszottak, akiknek van valami közük a labdához. Erős defenzív-kontrázó stratégiát alkalmaztunk, de balszerencsénkre ezt többször is beszoptuk, mert az ellenfél rekontrázott. (Fociban is van ilyen, vagy csak kártyában?)
- Az első meccsünk nem volt rossz, meglepetésünkre egész kiegyenlített volt. 3 perccel a vége előtt kaptunk egy gólt. 0-1
- A második meccsünkön Sanyi szó szerint "elvállalt" egy labdát, ami bement a kapuba. Nyerhettünk volna, de sajnos mi is kaptunk ötöt. 1-5
- A harmadik meccsünk volt a legjobb. Mentális előnyünk miatt kijelenthetem, hogy ezen a találkozón jobbak voltunk, mint ellenfelünk, többet támadtunk, de sajnos lefújás előtt pár másodperccel beragadtunk és kaptunk egy gólt. Mindenesetre hatalmasakat visítottam, hogy mennyire komolyan veszi a másik csapat, milyen görcsösen próbálnak küzdeni is basszák el emiatt. 0-1
- A negyedik meccsen is voltak lehetőségeink, többet próbálkoztunk, de sajnos ez már a hartai nagy csapat, vagy hasonló ellen nem ért sokat. Lemostak a pályáról, mi meg csak kergettük a labdát. 0-5
Csoportutolsóként is azt mondom: jó muri volt! Szerintem jövőre is nevezünk.
A szünetekben megtaláltam Pimast, néztünk/hallgattunk egy darabig fúvószenekart.

Egy kicsit leégtem, mert elég rendesen sütött a nap. Délután muszáj volt bevágódnom az ágyba, elég szarul voltam, de estére szerencsére azért valamelyest feljavultam.

Este 8 körül értünk a művház elé. Hoztam a lapost is, de valahogy nem tudtuk belőni, hogy jól fel tudja venni a koncertünket, így inkább hagytam a fenébe. Beállítottuk, amiket akartunk, kivéve a kontroll-hangfalakat. Megfeledkeztünk róla, a szervezők meg nem kapcsolták be maguktól. Furcsa is volt, hogy nem hallok semmit sem Sanyi énekéből, sem a sajátomból. Na de mindegy. Ahogy elkezdtünk muzsikálni csörömpölni, olyat láttunk, mint még soha. Rengeteg ember előttünk és figyel minket. Nagyon jó érzés volt. Jó világításunk volt! Mondjuk nem láttam tőle, hogy kik vannak a színpad előtt, de ez részletkérdés. Szerintem jól nyomtuk, Sanyi minden szám előtt elmondta a címét. A Szeresd a testemet sikerült megint úgy elbaszni, hogy nagyon, ez kihatott az azt követő 1-2 számra is sajnos. Valahogy meg kell tanulnunk mosolyogni, akkor is, ha elbasztunk valamit. Másik nagy probléma volt, hogy fújt a szél és szétfújta a kottáinkat. Szana. Ideje lenne lassan megtanulni anélkül játszani. Az új számunk (Dolgozz) alatt elejtettem a pengetőmet, amikor is kaptunk egy pár perces áramszünetet. Állítólag a konyhán túl sok mikró ment egyszerre. LOL. Fogyott a tömeg, talán az egyre csökkenő hőmérséklet, talán a "csapnivaló teljesítményünk" miatt. Elnyomtuk mégegyszer a Dolgozz-t, és végre a nép elkezdett komolyan mozogni. Ez mondjuk NaftzGábor külön érdeme, mert először ő kezdte el berángatni a csajokat :D. A börtön ablakára is táncoltak és végül a Chickenmotherre már pogot is láthattunk fentről. Jól megdobta a hangulatot.
A koncert után megbeszéltük, hogy a Szeresd a testemet soha többet. A többiek visszavitték Fecó trabijával a cuccot, én pedig Pandusommal leléptem a Kocsmába, ahol rámzúdította kritikahegyeit (igaza van!), a szüleim és társaságuk dícsért minket. Édesapám elmondta, hogy "maradhatunk a próbateremben". :) A következő napokban kaptunk hideget-meleget, de elismertek minket, tudják, hogy vagyunk, és ez jó.

DNS? Anyád.

Meghirdették a hartai majális programját. Megjelent szórólapon, kisebb plakátokon és a kábeltévén. Hibásan. Ribogzi helyett DNS néven lettünk feltüntetve. Hogy ezt így hogy találták ki, azt nem tudom, mindenesetre ma este véletlenül sikerült elcsíptem VBalázst a teleházban és kijavíttattam legalább a kábeltévében. Nem tudom, hogy ha nem tudják a nevünket, akkor miért nem kérdeznek meg minket? Mindegy, majd a koncerten jól elmondjuk, hogyan hívnak :)

A második Ribogzi koncert - Drink bár

Délután megkezdtük a pakolászást. Mgkaptuk a Kangoo-t, úgyhogy egy fordulóval sikerült odavinni minden cuccunkat. Illetve majdnem, mert a hangolót mégis sikerült otthon hagynunk. Hazajöttem harizni és akkor kaptam a telefont, hogy mégis jön a Rocktár utánunk játszani.

8 körül belőttük a cuccainkat faszán. A leginkább zavaró a pont előttünk lévő baszott nagy oszlop volt, így előtte csak egy kis tér maradt a kedves hallgatóknak. Megérkezett a Rocktár és nekünk adták a hangcuccaik egy részét. Ez egyrészt jó volt, mert a miénk az övékhez képest szokol; másrészt nem volt annyira jó, mert baszhattuk a jól belőtt beállításokat. Én a szintis hangládájával gitároztam, ami üvöltött mint állat és nagyon le kellett halkítani. Fecó a pergő kivételével teljesen átvette a dobcuccot. Elég idegesek voltunk (főleg én), mert semmi nem alakult úgy, ahogy el volt tervezve, vagy ahogy meg volt beszélve (tegnap helyett ma játszunk, hazamenni a hangolóért, mégsem egyedül játszunk), ráadásul az egyre növekvő árpám is zavart.

Egy érdekes intróval kezdtünk, a
6| 0   2   3   2
5|   0   0   0   0
alapú zenénkkel, amire szöveget kéne majd írni. Ez tetszett a kedves közönségnek, akik néhány ismerősön kívül gyakorlatilag nagyon kevesen voltak. Az első tapsot csak talán a harmadik számra kaptuk, asszem a Fel kéne ébrednire. Ez jól is sikerült, még a éneklős-üvöltős részem is, amin bátorkodtam egy cseppet hörgetni a hangomat. Turi szerint jó voltam. Amúgy próbáltam odafigyelni arra, hogy többet mozogjak, mint a múltkor és amennyire ezt a kevés hely és a sok kábel engedte, sikerült is. Tartottunk volna egy kis szünetet az 5. szám után, de valahogy a helyzet azt diktálta, hogy nem kéne abbahagyni. Úgyhogy valahogy a 9. dal körül álltunk meg egy rövid időre. Muszáj volt, mert egyre jobban romlottunk. A R&R rugója nem sikerült rosszul, leszámítva, hogy az elején majdnem teljesen szétestünk, az Elrabolt bizalmat viszont olyan szinten elbasztuk, hogy már fájt. Kimaradt egy versszak és Ákival nem tudtuk, hogy most akkor hol kéne lenni.

A szünetben lehuppantam szusszanni egy fotelbe és Julika rögtön elmondta, hogy szerinte annyit sem mozgok, mint egy kőszobor. El is mentem onnan, mielőtt valami csúnyát mondanék. Ha azt mondta volna, hogy unalmas a zene, vagy hogy hamisak vagyunk, vagy hogy figyeljünk jobban az összhangra, vagy hogy nem jön be neki, akkor az oké lett volna, de hogy olyasmivel jöjjön, amire direkt odafigyeltem, az méltán gondolható szándékos cikizésnek. Na de hagyjuk is ezt. Még a legközelebb leugrom a "színpadról".

A Lopott könyvek aztán nagyon jól sikerült, Rocktárék nagyot tomboltak rá. Koncert után beszélgettem is egy kicsit az egyik énekessel, aki szerint lehet belőlünk valami. Körbesétáltam, hogy megnézzem, mennyire tűnt fel az embereknek, hogy itt most volt egy koncert. Nem túlzottan :). DérLaci azt mondta, hogy szerinte én voltam a legjobb. Ennyit Julikáról :). Nem maradtam sokáig, 4-5 számot hallhattam Rocktáréktól, jók voltak. Heten vannak, néhányuk nagyon ügyes. Kicsit furcsa a két énekes hangszer nélkül, nem is láttam még ilyet asszem.

Próbáltunk ma a 3/4 zenekarral. Fecó nem jött sajnos. Úgy-ahogy begyakoroltuk az új számokat, amiket majd vasárnap előadunk a Drink bárban. Miután Áki is elment, Sanyival előszedtük a kreatív oldalunkat (pontosabban inkább csak ő az övét) és megírtuk a zenét a szövegre (a Söpredék munkacíműre), amit nemrég írtam. Én a dobnál próbáltam valami ritmust ütni, Sanyi meg próbálta lefogni hozzá a dolgokat gitáron. "Ez jó, ezt ne felejtsük el!"

Szervezésileg zokni

Berágtam.

Egy héttel a koncert előtt szólnak, hogy átrakják egy nappal későbbre, mert valakinek szülinapja lesz a faluban és oda mennek sokan. Mi ez a faszság? Ki gondolta, hogy húsvétvasárnap tolongani fognak az emberek? Egy csomó embernek szólnom kellett, nagyrészük 8-án már nem fog tudni eljönni. Persze, tudom, így 3 napos lesz a hétvége... Azt már nem is említem, hogy teljesen nulla az egész szervezés. Egy telefont nem tudnak például megejteni a Rocktár zenekarnak, hogy most akkor miért nem jönnek, jöjjenekmár... Lefosom a combomat.

Koncertözön

Ma minden számunkat elpróbáltuk a Ribogzival. Volt egy kisebb balhé Sanyi és Fecó között, a szokásos. Fecón kezd mutatkozni a "dobosbetegség", hogy többet akar nyújtani, mint amit tud és mint ami kell. Sanyi pedig valamelyest túlreagálta. Nem is érdekes. Viszont koncertszervezések hadai özönlöttek el engem. A solti Rocktár zenekar horribilis összeget kér a fellépésükért, így vélhetően egyedül fogunk játszani hetedikén, kivéve ha találunk valakit. Április második felében szeretnénk játszani a bajai Armstrongban. Májusban két koncert biztosra mondható, az egyik elsején a hartai majálison (művház/Yankee - szabadtéri faszínpad), a másik tizenkilencedikén Sándorfalván az Amatőr Zenekarok Találkozóján.

Sok-sok sör

Ma este igen jól éreztem magam. Voltam Yankeeben, Pizzásban és a Drinkben is. Fecó leosztotta Sanyit, aki most önismereti válságba keveredett emiatt. Szerinte túl sokat változott és elhatározta, hogy visszaváltozik olyanra, mint amilyen 3 éve volt. Most hogy ez kinek jó, meg kinek nem, azt nem tudom. Ő tudja...

Szerveződik az április hetedikei koncert a Drinkbe. De valahogy elég impotens módon. Senkivel nem lehet konkrétan beszélni. Senki nem tud semmit, mindenki halogat és hárít másra mindent. Hányok ettől.

A tegnapi bejegyzés nem szólt a nemzeti ünnepünkről. Ahogy a tegnapi nap sem. Hányok attól is, ami az országban van. Majd lehet, hogy írok egyszer egy hosszabb posztot, de lehet, hogy inkább megkímélem magam.

Az első Ribogzi koncert // Művekmíting #7

4-kor megjöttek Pimasék, addig a családi dolgokat mentegettem le a MiniDV-kazettákról. Válogattunk zenéket az estéhez először Sanyi 512 MB-os, majd az öcsém 1 GB-os pendrivejára, mire Turi kitalálta, hogy milenne, ha laptopról menne a zene, azon több hely van. Így is lett.

6 körül bepakoltunk a Fordba mindenféle hangcuccot, ami befért, elmentünk a kulcsért és megkezdtük a rendezkedést a Yankeeben. Tartottunk egy gyors hangpróbát, aztán hazamentünk vacsorázni. 9 körül (végre) már volt bennem is egy ideg, de egy fél óra alatt el is múlt. 10-re már minden készen állt a bulihoz, kivéve Fecót, akit sajnos fogvatartott a munkáltatója. Valahogy negyed 11 tájban egyszer csak 4 sötét alak előbújt az arnyékból: vigoo, horpe, Bofii és fiq. Mi a?! Komolyan azt hittem, hogy eldőlök! Két és fél éve nem találkoztunk és most minden előjel nélkül beállítottak. Hát, szó-mi-szó, kurvára megörültem. :)

11 körül nagynehezen kimásztam WC-re. Addigra mindenki megkérdezte legalább 3x, hogy mikor kezdünk már. Úgy kellett kiúsznom a tömegben, rengetegen voltak, férni nem lehetett! Szóval kimásztam 1-es programot futtatni, amikor is találkoztam Vityával (tulaj), aki szemrehányóan közölte, hogy jó lenne már kezdeni, mert már mennek el az emberek. Hahaha. Legfeljebb azért, mert nem férnek le többen! Ahogy végeztem dolgommal Fecó is befutott és pár perc után rögtön el is kezdtük a rákendrollt.

A Fel kéne ébrednivel kezdtünk, amire is az amúgy is túl sűrű tömeg nagy része hátra, vagyis elénk zsúfolódott. A szám alatt kb 10 centiseket remegett a lábam ide-oda, de nem rontottam el és üvöltöttem a mikorfonba a refrént, mint a fába szorult féreg :). Utána egy idáig számomra teljesen ismeretlen érzés járt át, mert megtapsoltak. (!) És megtapsolták az összes többi számunkat is! Az ötödik szám (Pénz a lényeg) után terv szerint szünetet tartottunk, viszont ezt Sanyi nem merte bemondani, nehogy meglincseljék, úgyhogy én bíztattam az embereket egy kis alkoholfogyasztásra, amíg mi szusszanunk egyet. A szusszanás alatt Boss tanácsa ellenére az Örök szerelem intróját gyakoroltam, mert biztos voltam benne, hogy el fogom rontani.

Nem rontottam el. Viszont Sanyi mikrofonja besípolt... A dal különösen jól sikerült és a végén hatalmas tapsot és kiabálást kaptunk. Ezen nagyon meglepődtem. Ez után boldog szülinapot kívántunk Bettinek (3 dalunk szövegének írója) és Fruzsinak. Feldolgozásként játszottuk a Lopott könyveket, ami szintén jól sikerült és úgy tűnt, hogy ez váltotta ki az emberekből legnagyobb ovációt és velünk énekelték. A Something in the way-t külön játszottuk Snakenek, sokan ezt is velünk énekelték, még így is, hogy eléggé átdolgoztuk. A Chickenmother pedig mondhatni hozta a tőle elvárt sikert, néhány embernek erre is mozgott az ajka. Ráadásként pedig a Buzis dalt játszottuk Dinnye kedvéért.

Utána még kétszer visszahívtak minket és ismételtünk párat, Sanyi meg eljátszotta azt a bizonyos számot a Micimackó dallamára. Négyig még lent voltunk Pimasékkal, én nagyon jól éreztem magam. Mindenki próbált plakátokat beszerezni, tépkedte le őket a falról, stb, aztán jött hozzánk aláiratni. Tök jó érzés volt. Nagyjából ilyen: :))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

Főpróba

Mára megérkezett a Bosstól kölcsönkért gitárerősítő, azon zúztam. Mindenkin látszódott, hogy full ideg, én meg valamiért tök nyugodt voltam. Egyáltalán nem izgulok a holnapi első fellépésünk miatt és fogalmam sincs, hogy miért. Annyira azért nem vagyok/vagyunk jó/jók, hogy ne kelljen izgulni, sőt... :D

Elrabolt bizalom vs. Szép az élet

Van ez a két számunk, ami eléggé hasonló akkordokból áll és valahogy mindig összekeverem őket,vagyis bennük a részeket. Kis gyakorlás után persze mindig tudom, de ha mondjuk egy nappal később próbálom eljátszani, tuti mellényúlok legalább egyszer. Ma ReaPeR örömére az egész koncertünket. És rájöttem a Buzis dal szólójára. (Nagy dolog...)

Egy jó próba és plakátosítás

Ma valahogy iszonyat jól ment a próba. Csak egy óránk volt, hogy azalatt eljáttszuk az olyan számainkat, amikben még gyakran mellényúlunk, mégis fasza volt minden. Leszabtam a plakátok széleit és odaadtam Sanyinak, kezdheti terjeszteni.

Plakátunk a Yankeeben

Sanyi mesélte is később, hogy kirakta a legtöbb kocsmába, de a reakciók különbözőek voltak:
- Pizzás: De rohadt jó! Persze, hogy kirakhatod!
- Drink bár: Hogyne! De adj nekem is egyet!
- Kocsma: Csak nyugodtan, semmi akadálya.
- Royal Espresso: Háááááát nemtudom... Ez így, hogy "Yankee", ez így nem igazán jó. / S: Itt is fellépnénk, de itt nem férnek el ötvenen. / Na jól van, de csak egyet! / S: Nem is akartam kitapétázni a helyet.

Az első Ribogzi plakát

Elkészült ez a szépség. Ebbe a csirkébe Ákival elsőre beleszerettünk :). Most már tessék eljönni a koncertünkre, ha már ennyit szenvedtem vele! ;D

Várható számok az első koncertünkön

Fellépés?

Mostanában elég jól mennek a dolgok a Ribogzi háza táján. Bár tegnap szerintem elég szarok voltunk a próbán, Sanyi írt egy kurva jó dalt (Mondd el), amivel a repertoár elég szélesre tágult ahhoz, hogy akár fel is lépjünk. Mellesleg bevettünk egy Nirvana és egy Tankcsapda számot is, de valszeg lesz még egy Nirvana. Hogy ezek pontosan melyik dalok, az titok.

Az első fellépésről annyit tudni, hogy Sanyi már beszélt is Vityával (Yankee tulaj), aki totál pozitívan fogadta a dolgot ("Kiplakátolom! Meghirdetem a kábeltévén!"). Szerencsére az időpontot még nem egyeztették le, így van időnk pótolgatni az esetleges hiányosságokat. Mindenesetre Sanyi nagyon szeretné már február 24-én megtartani a bulit, mi, a többiek azért tologatnánk márciusra. Készülj, hartai rockersereg!

Szép az élet

Van egy ilyen című számunk. Ma kb hatszor írtuk át és hatszor játszottuk el másféleképpen. És még mindig nem tökéletes.

Nem vagyunk jók / Jók vagyunk

Elkezdtük azt, hogy szinte minden hétvégén próbálunk. Az a helyzet, hogy szombatonként valamiért tök szarok vagyunk vasárnaponként meg űberkirályak. Érdekes dolog ez.

Próba Ákival

Ketten próbáltunk, mert a másik kettőnek 10 perccel 5 előtt jutott eszébe szólni, hogy épp csocsóversenyt rendeznek. Na nem baj, Turi beült a dobokhoz, aztán zúztunk valamit.

Heves jeges

Volt ma próba. Zúztunk mintállat, de sajnos egyesek kicsit sokat ittak. Fecó valamit kurvára elbaszott, amire Sanyi úgy ráförmedt, hogy itt vége is lett mára. Leküldte rendesen, Ákival meg nem igazán vágtuk, hogy most akkor le lehet tenni a hangszert.

Siesta

Beüzemeltük a fűtést a próbahelyen! Egy kis, ezer éves Siesta gázkazán gondoskodik nekünk a melegről. Próbáltunk is egy nagyot, alakulnak az új számok! Fergeteges zenénk van a dalszövegemre!
Már csak el kéne tudni játszani... :)

Próbahely-szigetelés

A mai napon keményen dolgoztunk (pontosabban dolgoztak a többiek), hogy elválasszuk magunknak azt a részt a melléképületből, ahol a próbahelyünk lesz hivatott létezni. OSB lap helyet gipszkartonnal emeltünk falat és ráírtunk pár dolgot, mielőtt lefedtük volna... :D Majd az utókor megtalálja. A zenekari tagokon kívül Dinnye is sokat segített. Ákival meg elmentünk Nagyvenyimre kartonlapokért a Kangooval. Odafelé volt egy útlezárás, pontosabban egy "behajtani tilos, csak engedéllyel", de mi behajtottunk már, mikor szóltam Ákinak, hogy hé. Épült az út. Megkérdeztem egy munkást, hogy mivan és azt mondta, hogy menjünk nyugodtan, már gyakorlatilag kész van az út. Fasza volt egyedüliként autózni az új úton! :D

Zenekari próba - először az énekessel, aki Ancsa

Végre eljött a mai próbánkra Ancsa, az énekesnőnk, így először zenélt együtt a teljes Ribogzi. Valszeg még nem eresztette ki igazán a hangját, de így első hallásra nagyon jó lesz, jó ötletei vannak és ha megtalálja, mit énekeljen, akkor szépen teszi azt. Bár ez a pár óra még csak egy kis ízelítőnek mondható. Sajnos fényképek nem készültek, mivel a fényképezőm félhalott. (A blogra mostanság felkerülő képeket a mobilommal, illetve screenshottal csináltam.)

Elpróbáltuk a "Lassú"-t sokszor, meg a "Pénz a lényeg"-et is, a "Csikenmádör"-t pedig megmutattuk neki. A hangulat fasza volt, remélem hamar összejön újra a teljes létszám.

Este csak egy fél órát voltam a faluban. Elég fáradt voltam, így nem volt kedvem semmihez, 11-kor már aludtam is. Elvileg filmet néztünk Pandával, de nekem nem sok maradt meg belőle.

Örök szerelem

Édes...
Én mindent megteszek Neked
Az életem szeretném leélni veled
Mikor reggel elmegyek a gyárba
Kedvesem, te csak vigyázz a házra

Az ajtót duplán kulcsra zárom
Ne lásson senki ezen a világon
Azért legyen nyitva a szemed
Ha valaki keres, hagyjon üzenetet

Ha unatkozol, kapcsold be a tévét
De biztos tudod már a sorozat végét
A bulvárt az asztalon találod
Milyen sok az idióta, látod

    Miért nem szólsz hozzám?
    Figyelsz rám egyáltalán?

Minden nap hozok egy szál rózsát
A virágok illata hasonlít hozzád
Kedvenced volt a csoki, édesség
Mondd, meddig fogyózol még?

A kádban majd megmasszírozlak
Ezek a foltok egész csinosak
Nem baj, hogy nem főztél vacsorát
Rendelek a sarokról egy pizzát

Nem kell tenned semmit egész nap
Este majd nézzük, ahogy lemegy a nap
Már tudom: örökké enyém vagy
Te vagy ott fent a legszebb csillag

    Miért nem szólsz hozzám?
    Figyelsz rám egyáltalán?
    Miért nem szólsz hozzám?
    Figyelsz rám egyáltalán?

    Szemed szürke...
    Bőröd hideg...
    De nem tudnék élni...
    Nélküled

Nos, aki ezt olvasta, azok közül csak keveseknek esett le, hogy miről szól ez a dalszöveg, ami egyik este hirtelen kiömlött az agyamból. Nem is írom le, csak annyit segítek: nem konkrét személyekről van benne szó. Remélem, hogy sikerül hozzá valami jó muzsikát írnunk a Ribogzival.

Rutin

Hát, ma volt a rutinvizsgám. Előtte egyszer végigpróbáltuk a feladatokat és minden faszán ment. Aztán a vizsgán a vezetést kapásból úgy kezdtem, hogy a célmegállásnál elfelejtettem indexelni. Hoppá. Szerencsére itt ezt egyszer el lehet hibázni. A többivel nem volt gond, az Y-megfordulást húztam. Kb 2 centin múlott, hogy korrigálás nélkül meg tudjam csinálni (a próbán sikerült). "Megfelelt" - szólt a vizsgabiztos, miután leállítottam a motort. Utána meg rajta felejtettem a világítást a kocsin, de ez már senkit sem érdekel! :p

Más téma. Sanyi hívott, hogy hívtak minket, a Ribogzit péntekre fellépni, Hartára a Maxfaktor előtt. Beszarás. A dolog végül meghiúsult, mert
1. Áki nem tudott volna eljönni
2. kevés még a műsoridőnk
3. amúgy is szarok vagyunk még.
Azért jó tudni, hogy valamilyen formában máris számítanak ránk, még ha nem is hallott minket senki. Kivéve persze a szomszédokat. XD

Fehérvárott

Pandát kísértem el szüleivel Fehérvárra. Beköltöztettünk, aztán szétnéztünk kicsit ketten, a plázában ettünk egy fagyit. Semmi extra nem történt, csak hogy tök véletlenül találkoztunk Pimassal és Adrival :).

Este Ákival és Fecóval próbáltunk a Ribogzival. Most Áki énekelte a saját számát, próbálkoztunk mindenfélét, jó hangulat kerekedett.

Turi 18

Hát, érdekes egy érzés, hogy felnőtt az öcsém. Azt hiszem, öregszem.

Faltunk egy nagyot nagycsaládostul, de előtte-utána próbáltunk is a Ribogzival, mert hát a hétvégén elmaradt. Kipróbáltunk pár új ötletet, és vannak még tervek bőven.

RiBoGZi - Zenekaravató!

Fél hétre sikerült összegyűlnünk Ancsa kivételével a próbahelyre. Újra elpróbáltuk párszor két számunkat. Hiányzott az E1-es húrom és elég furcsa volt így, de azért megszoktam. Egy órával később már Ancsa, és barátnője, Márti jelenlétében zenéltünk. Szerintem jók voltunk. Kár, hogy nem volt időnk összehozni, hogy Ancsi is énekeljen, a többieknek menni kellett táncra.

Én meg mentem Pandához és a Pizzásba, ahol Naftz Gáborral és Fecóval beszélgettem egy sort/sört. Utána átnéztem a Yankeebe, ahol érdekes módon a megszokottnál jobb hangulat uralkodott. Hannával csocsóztam egyet, láttam, hogy énekesnőék jól elvannak, leültem kicsit Naftz Ádámékhoz, aztán hazatekertem. Amúgy Eszter is lent volt. Levágatta a haját, tök jól áll neki. (Na, ebből most mekkora pletyka lesz! xD)

Laci és Áki már nálam voltak. Fogyott a sör és a bor, jó darabig csak hárman lazultunk, de egyszer csak végre jött Sanyi és Csilla a padlizsánkrémmel, ami annyira nem is volt rossz. Jött Dér Laci is, elkezdett még jobban fogyni a sör és a bor, beindult a hangulat és innentől kezdve már nagyon jó volt a party. Sajnos a hangszereket már nem vehettük elő, de annyira nem is hiányoztak. Laptopról ment a zene, mindenféle jó. Később csatlakozott Fecó is, majd a vendégcsajok, aztán jött Naftz Gábor, Panda és S. Peti is. Negyed 6-ig tartott az egész. Ekkor mentek el a népek. Pandával felmentünk aludni, Dér Laci maradt csak egy darabig még a helyen egy csomó alkohol társaságában. :D

Álarcos László tombol

Első igazi próba

A mai napon végre összeállt a zenekarunk - Ancsát leszámítva - és elpróbáltunk két dalt. Egy húrt pótolnom kellett, utána elég jól szólt a cucc. A szomszéd Takács épp hátul permetezett, mikor énekeltük a Csikenmádört.

Egyébként hallott minket a szomszéd Éva néni és állítólag tetszik neki a zenénk. Azt mondta anyumnak, hogy néha ki szokott ülni hallgatni minket. LOL.

Szóval zúztunk egy nagyot. Jól szól a cucc és marha jól éreztem magam.

Összeáll végre a RiBoGZi?

Ákival és Sedével lezúztunk Bajára, hogy megvegyünk a hangtechnikát. A sevivel mentünk. Kalocsa előtt egy baromállat kamionos épp előttünk majdnem beleszaladt a csatornába, mert túl merészen előzött. A neki szembe jövő busz satuzott, csak így sikerült elkerülnie a bajt.

1000 fok volt. Elég gyorsan lerendeztük a dolgokat, 200 Wattos hangfalak, basszgitárkombó, erősítő, egy kicsi, de mégis erős keverő és két mikrofon.

Hazafelé elnéztünk Dunaförvárra Ancsához, leendő énekesnőnkhöz. Adott nekünk egy gitárerősítőt, amin én fogok zúzni. Aranyos, kedves csajnak tűnik, ilyen a hangja is és végig mosolygott. Nagyon szeretne velünk zenélni. Remélem, nemsokára meghallgathatjuk.

Guitarists' reunion

Ma délután újra összeálltunk Sanyival ketten és gitároztunk. Nem akarom semmit elkiabálni, de marha jót zenéltünk. Jól haladtam az utóbbi időben, Sanyi meg amúgy is jó, bár a szólói még mindig gyengék. ;)
A szemembe tűnt egy apró érdekesség. A szobája új és viszonylag elég üres, nincsen dekoráció, poszterek, csupán a Vivakometen készült fényképek vannak kitéve mindenhova. A legnagyobb beszarás, hogy Sanyi minden nap, amikor felkel, az én pofámat látja meg először, mert a TuraMetaaaaaaaaaaaal kép vicsorít rá szemből. Nem is igazán tudom, hogyan tud így elaludni... :)

Gitártörés

Szerdán estig nem csináltam semmit, akkor viszont hívott Sanyi, hogy menjünk fát égetni, azaz tábortüzet csiholni. Ott mondta el a kegyetlen igazságot: A gitárom biciklizés közben kiesett a tokból és most ocsmányul néz ki. Állítólag ugyanúgy szól, mint előtte, csak pár helyen lekopott róla a festék... Azt mondta, hogy kijavíttatja. Ez a minimum.

Hétfőn és kedden beköltöztünk a hangszereinkkel az új próbahelyünkre, ami egy eladó ház garázsa. Egyelőre minden frankó, jól szól a cucc az EKKORA hangfalakkal és a sör is szépen fogy. Elhatároztuk, hogy berendezzuk faszán, hogy egyedi és ízléses legyen. Szerintem én most egész jól csinálom, Sanyi néha lebasz, hogy E-t fogjak, közben Em-t kellene, de nem érdekel. Ákinak is jól megy, ha elmondjuk, mit pengessen, Sanyi meg szólózik összevissza és általában szar, de majd belejön.

Idáig jól telt a péntek. Próbáltunk Ákival és Sanyival Sanyiéknál a pincében és néha még egész élvezhető műsort is ki tudtunk hozni a hangszerekből. Sanyi szintije volt a dobos :) Este Yankee!!

Az előbb ittvolt Áki és egyeztettünk a NIRVANA tabokról. Átnéztünk Sanyihoz, de nem volt otthon. Meg kell keresnem.

GITÁR

Vettem gitárt! Állat. Standard színű, Stratocaster fazon. Baján voltunk érte Sanyival. Beültünk utána egy kávézóba és rögtön rokkzenekarnak néztek minket :) Este kipróbáltuk, a szüleim Sándorfalvára mentek disznót vágni, szal tudtunk zúzni otthon.

Találkoztam EszterApuval. Véletlen egybeesés?
Egyébként nagyon megfogott, ami szilveszterkor történt Eszterrel. Lehet, hogy meg kellene próbálni valami komolyabbat.